Irodalmi Szemle, 1990

1990/8 - Balázs F. Attila: Kulisszák (vers)

a dicsőségről lemondunk mert kompromittálva van gyanús minden jóakarat gyanús minden forradalmár Prokrusztész ágyán elvek eszmék a mai mesékben láthatatlan sárkányokkal vívunk mert minket még arra tanítottak hogy a sárkány gonosz és hét feje van hogy legyen mit lecsapni mennyire szerettem volna a sárkány hét fejéből legalább egyet levágni hogy e szent szórakozásban kedvem nem lelhetném most hétfejes felfalatásomban gyönyörködöm s bolyongok labirintus bélrendszerében itt is ott is papok arkangyalok akarnokok kapusok álarcosok hivatalnokok egyenruhások állják el utamat és a lelkiismeretemet kérik hol a vízum hol a pecsét hol az aláírás hol a jóváhagyás hol az ajánlás a lapok közé csúsztatott nyomaték és írnak rá és javítanak összegyűrik-maszatolják majd visszaakasztják meggörbült gerincemre mint egy kapcát mea culpa mea pulpa én husim átvitt értelemben mert mire odaértem elfogyott vagy átvitték a díszletekkel együtt ­Kyrie eleison nekik irgalmazz mert nem tudják miket cselekszenek bálványaik tiszteletére akik lejönnek jól őrzött mennyei trónjukról az emberek közé no nem megváltani őket csak élvezni isteniségük súlyát mely alatt ezrek görnyednek miközben a nagy szabadtéri miséken teli torokból és parázsló tenyérrel - hogy mi mindent Vers

Next

/
Oldalképek
Tartalom