Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Géczi Lajos: Civilek hadifogságban (dokumentumrészlet)
Most, hogy kissé megpihentünk, ismét kezdetét vette a találgatások áradata. Egyesek váltig Szibériát emlegették, ám csodálatos módon még mindig akadtak optimisták, akik úgy vélték, hogy néhány hónap múlva hazaengednek bennünket. A leghihetőbbnek az az elmélet látszott, hogy az oroszok csupán biztonsági okokból szedték össze és őriztetik a férfiakat, nehogy valamilyen orvtámadás érje őket, ám a háború befejeztével mindenkit azonnal szabadon bocsátanak. Néhány frontot járt ember viszont azt hangoztatta, hogy Ukrajnába kerülünk, mert ott volt a legnagyobb a pusztítás, tehát ott kell az újjáépítéshez a segítség. Szibériában viszont nem volt háború, ezért értelmetlen volna a foglyok ezreit odaküldeni. Volt tehát min rágódni naphosszat. Se vége, se hossza nem volt ezeknek a meddő töprengéseknek. Biztosat senki nem tudott, hisz nem is tudhatott, mondtuk tehát fantáziánk szüleményeit. Másfél napi pihenés után folytattuk utunkat. Éppen vasárnap volt, s a Kárpátok túlsó hegylábánál az egyik faluban akkor tódult ki a nép a templomból, amikor odaértünk. Előttem mintegy tízlépésnyire német hadifoglyok meneteltek. Ők is, és természetesen mindnyájan kíváncsian méregettük a falusi képet. A templomból jövők szánakozó, kíváncsi vagy közönyös pillantással szemlélték vonulásunkat, de föltehetően akadtak olyanok is, akik nem kevés ellenszenvvel. Egyszer csak a németek egyike odakiáltott valamit a bámészkodóknak, és karját magasba lendítve integetett valakinek. Erre az egyik lány felsikoltott, két tenyerét az arcára tapasztotta és zokogva borult társnője vállára. Mi pedig találgathattuk, vajon miféle kapcsolat emléke jajdult meg egy pillanatra előttünk. Ám a foglyok tömege csakhamar tovavonult, és az őrök ismétlődő, nógató davajozá- sa feledtette a szomorú epizódot. Másnap szovjet katonáktól nyüzsgő városban találtuk magunkat; az útkereszteződésnél karszalagos katonalányok irányították a meg-megtorlódó áradatot, amely hol a front felé, tehát nyugatnak, hol ellenkező irányba, olykor pedig oldalt próbált tovahaladni. Megérkeztünk Szamborba. Nemsokára egy hatalmas fogolytábor szögesdrót kerítése előtt álltunk. Ez már nem kastélyból hirtelen lágerrá züllöt képződmény volt, hanem igazi, hamisítatlan láger, amilyet azóta a világ a filmek révén éppen eleget látott. Háromszoros drótkerítés övezte óriási térség terült el előttünk, a sarkokon őrtornyok, bennük vigyázó golyószórók „védték“ a tábort, belül pedig hoszú barakkok várták az érkezőket. GÉCZI LAJOS CIVILEK HADIFOGSÁGBAN (részlet)
