Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Csóka Ferenc: A bolt; Furcsa eset (novellák)
CSÓKA FERENC ABOLT Komor, kedélyölő fellegek acsarkodtak egymásra a város felett. Időként dühöd- ten összegabalyodtak s dobhártyaszaggató lökéshullámok kíséretében cikázó tűzkígyókat^okádtak szerteszét. Gigászok harca! - motyogtam magamban nagy búsan, ismerve a gigászságtól minden mutatójában eltérő személyiségemet. Baktattam a macskaköves utcán. Anyagi helyzetem oly kiábrándító volt, hogy már nem is lehetett anyagiaknak nevezni, csupán helyzetnek. Szóval, baktattam az utcán, csapzott hajam a szemembe lógott, nedves nadrágom a combomra tapadt, s a kirakatok fölé pingált feliratokat olvasgattam: ajándék, rádió és televízió, élelmiszer, sportszerek és játékok, hiánycikkek. Hiánycikkek! Földbe gyökerezett a lábam! Efféléről még sohasem hallottam... Talán itt lehet megkapni mindazt, ami máshol hiánycikk? Ó, ha legalább néhány korona csörögne a zsebemben! De így... Meggyilkolnának a szemükkel, ha puszta kíváncsiságból ösz- szerondítanám a padlójukat! Szomorúan továbblépkedtem. Azonban néhány határozatlan láblendítés után ismét lecövekeltem. Most menjek el, amikor végre legalább egy aprócska célt hozott elém a sors?! Ne tudjak meg valamit, ami itt van előttem, és a képembe vigyorog?! Én vagyok az, emberke, amire mindig is vágytál: az újdonság, az érdekesség, a felfedezésre váró ismeretlen! Gyere, gyere csak bátran! Nem bírtam ellenállni. Lesz, ami lesz, megnézem, miféle hiánycikkeket árulnak odabent! Váratlanul csilingelő hang ütötte meg a fülemet, aztán a bolt ajtaján töpörödött nénike lépett ki. Kopott ballonkabátot viselt, kezében esernyő. Bambán az arcába bámultam. Dühös arca volt. De a szeme büszkén, magabiztosan ragyogott. Széttárta ernyőjét, és eltipegett. Nem vártam meg, amíg meggondolom magam, gyorsan az üzletbe léptem. Szívem a torkomban dobogott. Kifújtam az orrom, hátrasimítottam esőáztatta hajamat. E tevékenységek közben a csalódástól rettegtem. Mert abban a pillanatban az újdonság hiányánál nagyobb szörnyűséget még elképzelni sem tudtam volna. Ám a látvány minden várakozásomat felülmúlta! Hosszú pult terpeszekedett előttem, mögötte faltól falig, padlótól plafonig polcok csillogtak sötétbarnán egy dróton himbálózó égő gyengécske fényében. Teljesen üresek voltak! Toporogtam a kísérteties helyiségben, bárgyú képpel, mint Tarzan a nagyvárosban, s az esőcseppek kerek kis tócsába gyűltek a lábam körül. Az eladó meg sehol...
