Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Csalog Zsolt: 56, 68: nem mi „hibáztunk”! (dokumentumrészlet)
Csalog Zsolt szürkéből csíkosba, ott festették át a ruhánkat az orrunk előtt - és akkor elborult az agyam, MEGŐRÜLTEM: elkezdtem torkomszakadtából KIABÁLNI!- Mi az istent üvölt itt, MEGBOLONDULT?!! De én alig kaptam levegőt, szakadt rólam a verejték, és csak bömböltem tovább, hogy NÁCIK, NÁCIK, és hogy most azonnal jöjjön ide a parancsnok! Egyáltalán nem értették, hogy mi lelt. De mivel előtte én még soha nem csináltam semmilyen balhét, kicsit megszeppentek - elvittek az elkülönítőbe, és odahozták a parancsnokot. Jön a parancsnok, káromkodva, mocskolódva, ordít, hogy ő most engem „fokozatra“ vág, vagy diliházba csukát, amiért ellenszegülök és megbolondítom az elítélteket - na akkor már ketten ordítottunk.- Azt csinál, amit akar - mondom -, hát tehetetlen vagyok, megteheti! Tessék, büntessen meg!- De hát MI BAJA van egyáltalán?!- Az - mondom hogy ezt a csíkosra festést én már átéltem a nácik táborában! Azzal a különbséggel, hogy ők nem az EMBEREKEN csinálták! Ha maga vállalja, hogy UGYANAZT csinálja, amit a nácik, csak MÉG BRUTÁLISAB- BAN, akkor csak rajta, csíkozzanak! - de dadogtam az indulattól! Érdekes: erre egy kicsit elcsendesedett. Elgondolkodott.- Na vigyék vissza ezt a marhát! és visszavezettek. És abbahagyták a csíkozást. Hát körülbelül ilyen volt az 56 utáni magyar börtön. Ha végiggondoljuk, ez már önmagában is mindent megsemmisít és erkölcsileg hiteltelenít, amit Kádárék a harminc évük alatt összeszónokoltak. És nem igaz, hogy Kádár mindezt nem tudta! Mert Kopácsiné megírta neki! Meg ki tudja még hányan megírták neki! És Kádár ismerte is a börtönt, mert Rákosi alatt bőségesen kipróbálta! Meg a garnitúrája nagy része is kipróbálta! Nem igaz, hogy nem tudták, miről van szó! Nem: ők ÍGY AKARTÁK ezt! A parancsnokságon megvoltak az aktáim, tudták rólam, hogy megjártam már a német börtönöket is - egyszer a nevelőtiszt meg is kérdezte: mi az összehasonlításom, melyik börtön rosszabb? Megmondtam neki, hogy EZ a rosszabb. Mert abban a börtönben legalább megvolt a németek hideg RENDJE. A német börtön a nácik háborús céljait szolgálta: vagy megsemmisíteni, vagy semlegesíteni az ellenséget; az egész szisztémát következetesen erre a funkcióra találták ki - ezen a kereten viszont egy lépéssel sem léptek túl. Én legalábbis 42-ben, abban a franciaországi börtönben ezt tapasztaltam. Ezzel szemben nálunk a szükségtelen, céltalan gyötrések egész sorát alkalmazták - pusztán azért, mert megvolt hozzá a hatalmuk. A németek nem voltak rászorulva, hogy egy vacak kis fogoly előtt fitogtassák a hatalmukat, hiszen Athéntól Oslóig és Kijevtől Párizsig mindenütt német zászló lengett! De EZEK, miután a forradalom idején a vécébe bújtak és Pozsonyba szaladtak - ELŐLÜNK! -, tele voltak kisebbrendűségi komplexusokkal, és minduntalan igazolni akarták magukat - önmaguk előtt. Miközben a lelkűk mélyén pontosan tudták, hogy NINCS IGAZUK! Ha máshonnan nem, akkor onnan, hogy nap mint nap tapasztalhatták: mi nem vagyunk sem hülyék, sem gazemberek! - Legyünk tárgyilagosak, vegyük észre:
