Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Miroslav Kusý: A nem-szlovák jelenség (tanulmány)
Miroslav Kusý Ennek meg kellett nyilvánulnia a magyar kisebbséggel szembeni nemzetiségi politikában is. Visszatérek az előbbi párhuzamhoz: hasonlít ez a helyzet a val- lás- és egyházpolitika katolikus egyházzal kapcsolatos álláspontjának megváltoztatásához „a lengyel pápa“ megválasztása után. A csehszlovák katolikusok ezután érezhetően aktivizálódtak, erőteljesebben támaszkodtak a Vatikánra - ezért növekszik az ellenük irányuló represszió mérete is a csehszlovák egyházpolitikában. Duray az írásaiban sok tényt sorakoztat fel annak bizonyítására, hogy a nor- malizációtól kezdődően hasonló módon erősödik a csehszlovák nemzetiségi politikában is a magyarság elleni represszió. Argumentációja szenvedélyes ellenkezést váltott ki szlovák (és cseh) körökben: a hivatalos szervektől kezdve egészen az emigráns és disszidens csoportokig. Nekem is egész sor kifogásom volt és van egyes tények interpretációjával kapcsolatban, kétségbe vonom bizonyos adatok megbízhatóságát stb. Az alapvető kérdésben azonban sajnos igazat kell adnom Duraynak: jelenleg evidens egy specifikus, a magyar kisebbség ellen irányuló nemzetiségi elnyomás. Egyértelműen bizonyítják azt az általam ismert és idézett két hivatalos forrás adatai is. S ráadásul ezt bizonyítja az első munkában alkalmazott módszer is: a szlovákiai magyar és ukrán kisebbség helyzete összehasonlításának a módszere. Az összehasonlítás teljesen jogos, mivel mindkét nemzetiség Szlovákia összefüggő területein összpontosul. Milyen például ezen kisebbségek részvétele az államigazgatásban? Az I. brosúra, a nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytörvénnyel összhangban, azt írja, hogy „a magyar és ukrán nemzetiségű állampolgárokat számarányuknak megfelelően választják be valamennyi képviselőtestületbe“. Ezt az arányosságot azonban valamilyen különleges kulcs szerint állapítják meg: „Egy választási időszakban a Szlovák Szocialista Köztársaságban 8115 magyar és 1756 ukrán nemzetiségű képviselőt választanak“ (valószínűleg a nemzeti bizottságokba történt 1981-es választásokról van szó). Nagyon egyszerűen kiszámítható, hogy ha 1980-ban Szlovákiában 559 440 magyar és 36 850 ukrán élt, egymáshoz való arányuk: 15:1. Ha viszont a képviselők arányát nézzük, ott 4,6 magyar jut egy ukránra. Ha az ukránokra kiszabott mérték szerint választanák a magyar képviselőket, számuk 26 642 lenne, míg ukrán képviselőkből a magyaroknál alkalmazott kulcs szerint 534 lenne. Más^r képp fogalmazva 1 magyar képviselőre 69 választó jut, míg egy ukránra csak 21 r. Még ha feltételezem is, hogy a helyi viszonyok következtében lehetnek bizonyos eltérések, az összlétszámot ez ilyen mértékben nem befolyásolhatja. S végképp nem befolyásolhatja a Szlovák Nemzeti Tanács összetételét. S milyen a tényle7 ges helyzet? Az I. brosúra szerint a Szlovák Nemzeti Tanácsban 16 magyar é$ három ukrán képviselő van (1981-es választások): ez annyit jelent, hogy 1 máj gyár nemzetiségű képviselő 34 968 választót képvisel, míg egy ukrán nemzetisé,- gű mindössze 12 283-at (a szlovákoknál ez az arány 1:33 208). A végeredmény újra azt mutatja, hogy míg az ukránok a lakosság 0,7 %-át teszik ki, képviseletük az SZNT-ben 2 %-os, addig a lakosság 11,2 %-át képviselő magyaroké csak 10,7 %-os. Valóban „a nemzetiségek lélekszámával arányos“ ez a képviselet? Ugyanezen kulcs szerinti arányszám érvényesül a kormány mellett működő Nemzetiségi Tanács összeállításában is. A II. dokumentum szerint itt a magya
