Irodalmi Szemle, 1990
1990/8 - Miroslav Kusý: A nem-szlovák jelenség (tanulmány)
Miroslav Kusý A csehszlovák hatalmi szervek állítása a nemzetiségi kérdés „definitív megoldásáról" lényegét tekintve hamis. A nemzetiségi kérdésnek elvileg egyetlen definitív megoldása létezik: a sztálini Endlösung. Amíg a nemzetek és nemzetiségek valamilyen kölcsönös összefonódottságban élnek, addig léteznek ennek az élő, folytonosan megújuló összfonódottságnak a problémái, köztük a nemzetiségi kérdés is. A történelmi érvelés a mai nemzetiségi problémák gyökereire mutat rá csupán, megoldási lehetőségeket nem érint. Az irredenta törekvéseket sem a problémák vizsgálata és a megoldásukra való törekvés élteti, hanem azok elhallgatása vagy félremagyarázása. A magyarországi szlovákok helyztével való érvelés zsákutca; terrorista zsaroláshoz hasonlít, ahogy a kisebbségeket mindkét oldalon túszként kezelik. A két kisebbség helyzete két különálló probléma, az egyik megoldást nem lehet függővé tenni a másik ilyen vagy olyan megoldásától. Ezért nem találok olyan érvet, amely indokolná a sajátos nemzetiségi elnyomás fentebb fölvetett problémájának szőrmentén kezelését. Úgy vélem, ez a probléma két alakban létezik. Az egyik a megengedettnek és a meg nem engedettnek ebben a szférában előre kijelölt határaiból adódik, a másik a pillanatnyi helyzet függvénye. Az elsőre szemléltető példa az a sajátos vallási elnyomás, mely a létező szocializmus totális hatalma számára „a priori" elfogadhatatlan egyházak, vallási csoportok és tevékenységek, mint pl. Jehova Tanúi, a katolikus laikus igehirdetés, egyes egyházi intézmények (pl. rendek) stb. ellen irányuló. Érthető módon a hívő állampolgárok érdekei, vallási szükségletei itt egyáltalán nem játszanak szerepet; ezek betiltott egyházak, tiltott tevékenységek, melyeket a létező szocializmus idevágó törvényei és azok interpretációja alapján elnyomnak, üldöznek és büntetnek. Tehát ezekben az esetekben az ellenük irányuló tartós vallási elnyomás specifikus típusáról beszélhetünk. Lényegtelen, hogy ezt mivel indokolják: Jehova Tanúi pl. nálunk felforgató, kimondottan államellenes szervezetnek számít, míg más államokban (szocialistákban is) legális egyházként létezik és működik. A specifikus nemzetiségi elnyomás terén ilyen példa a hivatalosan „nem elismert" etnikai kisebbség, a cigányság. A nagy létszámú cigány etnikumot nálunk nem ismerik el mint önálló jellegű nemzetiséget, így nincsenek semmiféle specifikus kisebbségi jogai, és a hivatalos állásfoglalások, valamint a gyakorlati politikai intézkedések nyíltan erőszakos asszimilációra ítélik. A Roma Szövetséget, j mely a megújhodás időszakában, 1968-ban, a cigányok kisebbségi érdekképvise- i letére alakult, a normalizáció idején feloszlatták, a vezetői emigráltak. Ez a sajátos és viszonylag nagy létszámú etnikum azonban továbbra is létezik, és az ellene irányuló kemény asszimilációs politika kétségtelenül mint specifikus i nemzetiségi (etnikai?) elnyomás jelentkezik. rí A másik esetben analógiánk azt mutatja, hogy mint a totalitárius létező szo-i; cializmus egyház- és valláspolitikája gyakorlati érvényesítésének a produktumain tehát mint a játékszabályokon belüli kantárhúzogatás gyakorlatának produktu+n ma, specifikus „szituációhoz kötött“ egyház- és vallási elnyomás is létezik. Míg>'l a hatalmat kiszolgáló, konform egyházi intézményeket és szervezeteket (béke-)' papi mozgalom, Katolické noviny) preferálják és támogatják, a nonkonformista lelkészeket, a különleges egyházi és vallási kezdeményezéseket, a laikus aktivistákat üldözik és elnyomják. Ez vezethet ahhoz, hogy a szocialista hatalom kon
