Irodalmi Szemle, 1990
1990/7 - Mészáros László: Folytassa, Tanár úr!
Folytassa, Tanár úr! Szeberényi Zoltán hatvanéves A jubiláns személyében nemzetiségi létünk és irodalmunk jelentős pedagógusát, irodalomtudósát és irodalomkritikusát köszöntjük. Szeberényi Zoltán három évtizede tanít magyar irodalmat és gyermekirodaimat a nyitrai Pedagógiai Fakultáson, negyedszázada kutatja a csehszlovákiai magyar irodalom történetét, s mindezekkel párhuzamosan szemléli és kritizálja az irodalom időszerű műveit, jelenségeit és folyamatait. A tanár szakterülete a huszadik századi magyar irodalom, valamint a gyermek- és ifjúsági irodalom. Számos alap-, közép- és főiskolai irodalomtankönyv szerzője és társszerzője. Az irodalomtudós kutatómunkájának fő területe a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalom. Elsőként összegezte a háború utáni irodalomkritikánk eredményeit A csehszlovákiai magyar irodalomkritika 25 éve címen (a Mű és érték című kritikagyűjtemény előszavaként), melyet az utóbbi években átdolgozott és kibővített. Az irodalomtudományi, irodalomtörténeti és irodalomkritikai művek és kérdések elemzése mellett jelentős gyakorlati munkásságot fejt ki, melynek során verseskötetekről, novellákról és regényekről egyaránt ír különböző fajsúlyú és terjedelmű dolgozatokat. Talán csak a dráma és a színjátszás területe nem vonzza őt. Ugyanakkor rendkívül szimpatikusnak tartjuk zsánergazdagságát, mely a megemlékezésektől és medaillonok- tól kezdve egészen a monográfiáig terjed. Jelentősnek mondhatjuk irodalomnépszerűsítő tevékenységét is. Számos tankönyve közül kiemelkedik a Gyermek- és ifjúsági irodalom: az irodalomtanítás alapja című főiskolai tankönyve, melyet 1980-ban a Szlovák Pedagógiai Kiadó jelentetett meg. Legjelentősebb irodalomtörténeti művének a Győry Dezsőről írt monográfiáját tarthatjuk, mely A vox humana poétája címen jelent meg 1972-ben a Madách Kiadónál. Irodalomkritikai munkásságának summáját pedig Visszhang és reflexió című kötetében lelhetjük fel, mely ugyancsak a Madáchnál látott napvilágot 1986-ban. Szeberényi Zoltán kritikusi alapállását és szemléletét leginkább Turczel Lajoséhoz hasonlíthatnánk. Az írás Szeberényi számára is szolgálat és ugyancsak megértéssel és tapintattal közelít művekhez és emberekhez egyaránt, de kritikája mégis szigorú, megalapozott, a lényeget feltáró. Szeberényi pedagógiai kriti- cizmusában nincsenek ex cathedra kijelentések és ítéletek, sose volt a normatív kritika híve, nevelő szándéka mindig túlmutat a konkrét műveken és jelenségeken a közösség épülése és felemelkedése irányába. Kritikái gyűjteményének
