Irodalmi Szemle, 1990
1990/7 - Móser Zoltán: Várkörjárás (Mészöly Miklósnak, visszaolvasásként)
Várkörjárás lyére a legtöbbször völgyhidat kell tennünk - ez volna az emlékezés amely összeköt időt, teret, homályló foltokat vagy éles képeket. Ilyen negatív lenyomatokat őriz Kölcsey verse, Mednyánszky báró szép könyve, baedekere és Joseph Fischer metszetei is. Ezeket csak akkor nézhetjük és olvashatjuk örömmel, élményszerűen, ha valaha jártunk azon a vidéken, a Vág folyó mentén, s így a völgyhíd építése - innen oda s vissza - nem akadály. Ezért könnyen eljuthatunk Nyitrára, Újvárra - „járom az új várnak az alját" Semptére, egészen Bornemisza Péterig és még tovább. Most nem megyünk tovább vissza, hanem lefelé, a vége felé. De nem a régi utazó módján, hanem mai szokásokhoz híven viharos lépésekben. nagy ugrásokkal haladunk a Vág folyó alsó folyása mentén, csupán megjelölve - Mednyánszky Alajos révén - az egyes helységeket, vagyis a folytatás végét. Ezek: Sempte, Szered. Vágsellye, Hctmény, Guta, ahol a Vág ünnepli nászát a hatalmas Dunával. De nem a nagy Dunával, hanem a Pozsonynál tőle elváló, a Csallóközt északkeleten határoló Kis-Dunával, hogy társulva, majd a Nyitrával egyesülve Komáromnál búcsúzzék nevétől- néhány kilométerig Vág-Dunának neveztetik -, búcsúzzék hordalékától, a hozadék emlékeitől. „A három folyó egyesült víztömege éles szögben ömlik bele a nagy, megfontoltan hömpölygő Dunába - írja könyve utolsó oldalán Mednyánszky báró -, s ezzel vége a Csallóköznek, amely itt hirtelen csúccsá keskenyedik. Ezen áll a monarchia legerősebb várainak egyike. - Komárom mindétig kis város volt, s ma is az, csak a múltja nagy. - A védműnek nem kis része a Vág-Dunára támaszkodik, a velük hidakkal összekötött túlparti hídfő erődítéseivel együtt ellenőrzésük alatt tartják a folyót. Kettejük közt kell áthaladni a hajósnak, ha tovább akar utazni; de a már célhoz érő utazó inkább kiszáll a barátságos partra..." „Csakhogy itt vagy! Úgy vártunk, mint egy püspököt!" # Krakkó vára
