Irodalmi Szemle, 1990

1990/7 - Móser Zoltán: Várkörjárás (Mészöly Miklósnak, visszaolvasásként)

Várkörjárás

riak. amelyben részletesen szól Greguss Ágost róla szóló elemzéséről - és magasztalásáról is. Itt említi meg Greguss egyik tévedését is:

„Csupán legutóbbi közleménye indított mosolygásra, hogyan erőlködik Az egri leány III. szakaszát sapphó-mértékre húzni. Való. hogy van némi hasonlat? de én előttem - a lengyel táncot írván le: pl.

Magyar és / lengyel // deli táncra / lendűl amaz ismeretes lengyel dallam lebegett:

Busúl a / lengyel // honia álla / potján anélkül, hogy a pozícióra szorosan ügyeltem volna. Azért majd igy skandálom:

Rozgonyi / püspök // palotája / nyitva Négy sor ab / -lakkal // kivilágo / -sítva - majd meg így:

Magyar ott / a lengyelt // szívesen / látja Új is / -merőse // régi jó ba / -látja.

Azt tudtam, hogy a mondott lengyel dallam szerint végig énekelhető."

Idézzük most fel az említett, a reformkorban oly népszerű és ismert lengyel ének szövegét, amelyet szokás volt majdnem minden mulatság alkalmából elénekelni. A dallamról pedig talán érdemes megjegyezni, hogy érzésünk szerint a lengyel himnusszal egy tőről fakad: mindkettőnek a második része, a 3-4. sor hangról hangra megegyezik.

Busúl a lengyel hóna állapotján.

Mert Ponjatowski nincsen a csatáján;

Kesereg a vajda és az egész pórság;

Zokogva kiáltja: oda a szabadság!

A német arany s ezüst után sóhajt.

A portugallus finom gyapjat óhajt.

A magyar jobb létért, az olasz hitéért;

Egyedül a lengyel küzd a szabadságért.

A török szultán szereti szeráját,

A porosz büszkén nézi katonáját:

A hiú francia csak hírért csatázik.

Egyedül a lengyel szabadságra vágyik.

Az angol kinccsel terheli hajóját.

Az orosz fonja durva kancsukáját:

A spanyol bámulja hajdani nagyságát.

Csak a lengyel érzi vesztett szabadságát.

A gyáva illir bálványozza lányát.

A szász olvassa gyapjújának számát;

A szegény bajornak sör a boldogsága.

Hej, nincs a lengyelnek kívánt szabadsága.

(motívumot keresünk vérben, könnyben, sóhajban, hirtelen jött léghuzatban, avagy: legendák helyett)

Trencsény. Beckó (Bolondóc), Csejte - így, ebben a sorrendben folytatom a várkörjárást - „Járom az új vár alját, járom sokadmagammal" -, mert mi is így jártuk be ezeket egy nap alatt, hol Mednyánszkyra - Alajosra éppúgy, mint Lászlóra -. hol Csák Mátéra, de legtöbbször Báthory Erzsébetre gondolva. Mert a legnagyobb élmény Csejte volt.