Irodalmi Szemle, 1990
1990/7 - Zbigniew Herbert: Cogito úr szörnyetege; Cogito úr elidegenedései; Miért a klasszikusok; Az ízlés hatalma (versek)
Versek akkor ami utánunk marad annyi lesz mint szeretők sírása egy piszkos kis szállodában mikor hajnalban virrad a tapéta Az ízlés hatalma Bele-nem-egyezésünk és ellenszegülésünk egyáltalán nem kívánt meg római jellemet a szükséges bátorságból igaz volt egy csipetnyi de alapjában véve ízlés kérdése volt az egész ízlésé igen amelyben azért vannak lélek-szövetek és a lelkiismeret sejtjei is Ki tudja ha ügyesebben és szebben kísértenek és hártyavékony rózsaszín bőrű nőket küldenek vagy fantasztikus monstrumokat Bosch képeiről de ekkortájt a pokol is milyen volt nyirkos gödör gyilkosok sikátora barakk amelyet az igazság palotájának neveztek mucsai Mefisztó lenini bőrkabátban kiküldte a terepre az Auróra unokáit a krumplihéj-arcú fiúkat meg a roppant csúnya vörös kezű lányokat Retorikájuk igazából túl durva volt (Marcus Tullius megfordult a sírban) tautológiák lánca pár cséphadaró-fogalom porkoláb-dialektika az érvelésben semmi árnyalat a konjunktivusz bája száműzve a mondatszerkezetből így hát még az esztétikának is lehet hasznát venni nem szabad elhanyagolnunk a szépség tudományát Mielőtt csatlakoznánk jól megvizsgálandó az épületek formája a dobok és sípok ritmusa a hivatalos színek a temetések aljas rituáléja
