Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Marin Sorescu: Idegkasztrálásdi (egyfelvonásos; Szlafkay Attila fordítása)
Marin Sorescu PROFESSZOR Tényleg a jó lépett be minden házba. ION Aztán így szólok: „Kinn esik az eső.“ Mire ő: „Mi ütött beléd? Nem látod, hogy süt a nap?“ „Éjjel azt álmodtam, hogy úgy esett, mintha dézsából öntenék“ - így én, „Miért álmodsz esőről?“, jegyzi meg erre ő. „Meséld el, hogy volt?“ - érdeklődik. És ezek után a beszélgetés az ördög anyjának legutóbbi áradásán fenekük meg; mi a véleményem a Noé vízözönéről és így tovább. Két-há- rom replika után a beszélgetés fonala eltévelyedik. Abnormális lesz. PROFESSZOR Meg tudnád rajzolni a gondolkodási mechanizmus sémáját? ION Mi sem egyszerűbb ennél, (ceruzái, papírt vesz, rajzol) Körülbelül így néz ki. (megmutatja) PROFESSZOR Tehát a felső vonal a realitás, a szenzációk és az érzékelés szolid mezeje. Innen egész kötegnyi vonal indul ki... nevezhetjük akár idegeknek is... ION Nevezhetjük... PROFESSZOR ... le és fel. Jobb lenne, ha különféle színekkel rajzolnánk. Mondjuk pirossal és kékkel. ION (tétovázva) A felfelé tartókat pirossal, a lefelé futókat kékkel. PROFESSZOR így is helyes, bár én fordítva gondoltam. ION Igaza van, talán fordítva érzékletesebb. PROFESSZOR Akárhogy is ábrázoljuk, az ön szemléltetése nagyon érdekes. Egész sor perspektívát nyit a tudományos kutatások előtt. Vagyis a realitások egészséges mezejéről - e fő vonalról - indul útjára a törekvés is meg a tévelygés is, ha az ember egyszer beszélni kezd a barátja előtt. ION Aha, értem. A törekvés - a piros vonalköteg - felfelé halad, míg a kékkel jelzett tévelygés pedig a föld felé tart. PROFESSZOR Pontosan. ION És melyik a pozitívabb? Amelyik felfelé vész el, vagy a lefelé tartó? PROFESSZOR Amelyik felfelé tűnik el. (szünet) Mindenképp kell lennie egy torzakaratnak. ION így kezdődött mindenütt: vasakarat, és torzakarat. PROFESSZOR Se több, se kevesebb. Megtörténhet, hogy mindkettő pozitív. (vizsgálhatja a rajzot) Legalábbis ez az én egyéni feltevésem. ION (bizalmasan) Tudod mit, szabadíts meg e kék vonalaktól. Amelyek lefelé tartanak. Úgy érzem, ezek haladásellenesek. Szabadíts meg tőlük! PROFESSZOR 0, nem. ION És tulajdonképpen jól érzem így magam, hogy nyitott szemmel álmodom, de mit tudom én? Talán helytelen. Megfelelő gondolatot a megfelelő helyre. Nem valami szükségszerű a társadalom számára, (kérőén) Maga, aki fölfedezte a nyugalom gyógymódját, nem gyógyíthatna meg ettől is... Gyógyítson meg! PROFESSZOR Nem, nem, még nincs itt az ideje. Nem ereszkedhetem le a jelentéktelen, partikuláris érdekek szférájába. Legalábbis most még nem. Először a világméretű megoldást kell elérni. Majd a végén áttérhetünk az egyes személyek gyógyítására is. Értesz engem? ION (beletörődve) Sajnos, igen. (szünet; Ion a szobában sétál, az ajtón kopogást hallani) Ki az? (egy hang: posta; Ion kimegy s egy cédulával tér vissza) PROFESSZOR Leveleket kapsz külföldről?
