Irodalmi Szemle, 1990

1990/6 - Hodossy Gyula: Az elefánt sokáig haldoklik (Beszélgetés Balla D. Károllyal)

Az elefánt sokáig haldoklik öten vagyunk a szerkesztőségben, ebből ketten főállásban dolgozunk a lapnál. A munkála­tok mintegy 70-75 százalékát végezzük a szerkesztőségben. Azután a kézirat vagy átmegy Budapestre, vagy a pesti szerkesztőink jönnek át Ungvárra és ott végleges formába öntjük a folyóiratot. Az utolsó simításokat, a technikai munkálatokat a Mandátum Kiadó végzi. A pillanatnyi helyzet az, hogy két számunk megjelent, a harmadik már montírozás után, körülbelül két héten belül a nyomdából is kikerülhet. A megjelent folyóiratnak háromezer példányát a kiadó térítésmentesen átadja Kárpátaljára. Mi ezt helyben terjesztjük és a be­folyó összegből fedezzük a szerkesztőség költségeit, a terjesztői jutalékokat és a munka­társak fizetését, honoráriumát; többet tudunk fizetni egy versért, novelláért, egy cikkért, mint bármelyik kárpátaljai hivatalos orgánum. Ez azt is jelenti, hogy a szerzők érdekeltek abban, hogy a legjobb írásaikat nekünk adják. Még ezután is fennmarad némi összeg, ami­ből pályázatokat kívánunk indítani, ösztöndíjakat osztani, alapítványt tenni. A legköze­lebbi terveink között például egy hatszáz rubeles novellapályázat meghirdetése szerepel, valamint az egyik legtehetségesebb költőnk Finta Éva magánkiadású kötetét szeretnénk fi­nanszírozni. Mindez tehát azt jelenti, hogy nemcsak publikációs lehetőséget tudunk nyúj­tani a kárpátaljai magyar íróknak, hanem egyfajta anyagi támogatást is.- 1988-ban megalakítottátok a József Attila Alkotó Közösséget, amely elsődleges felada­tául a kárpátaljai magyarság szellemi életének, ezen belül irodalmának a fellendítését, az ottani magyar kultúra mind szélesebb körű kibontakozását, az anyanyelv megőrzését és ápolását tűzte ki céljául. A közösségről egyre kevesebbet hallani, elárulnád ennek az okát? 0 A közösség éppenséggel még nem szűnt meg, mert ahhoz a közgyűlés határozatára lett volna szükség, azonban a közgyűlést kétszer egymás után egyszerűen nem tudtuk összehívni. Az előzőn pedig nem jelentünk meg olyan számban, hogy felszámolhattuk vol­na magunkat. A cél egyébként ez volt. Amikor ezt az alkotóközösséget létrehoztuk, és igen aprólékos alapszabályát kidolgoztuk, akkor még úgy tűnt, hogy a kárpátaljai magyarság önszerveződésében ez egy csúcsszervnek a szerepét töltheti be. Tehát, hogy az alkotóközösség - habár szigorúan kulturális szférában kíván működni - előbb-utóbb a kár­pátaljai magyarság érdekvédelmét is el fogja látni. A kedvező politikai folyamatoknak köszönhetően erre nem kellett vállalkoznia. Időközben ugyanis megalakult a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége, amely nevében ugyancsak kulturális formáció, de valójá­ban egy politikai tömegszervezet, amely most a választásokon is indul minden szinten. A helyi tanácsi képviselettől kezdve egészen az Ukrajnai Köztársaság parlamentjéig minden­hova állított jelölteket. Ez a pillanatnyi helyzet. Egy héten belül kiderül, hogy milyen eredménnyel tud ennek a feladatnak a KMKSZ megfelelni. Ez egyszersmind azt jelenti, hogy mindazok a - elsősorban írók részéről megfogalmazott - túlzott és nehéz célkitűzé­sek. amelyeket az alkotóközösség tűzött maga elé, időszerűtlenné váltak, mert ebbe a kul­turális szövetségbe automatikusan mindnyájan átsorjáztunk és a politikai érdekképvisele­tet ezen belül próbáljuk megvalósítani. Éppen ezért, az alkotóközösségnek nyilvánvalóan át kell alakulnia, ezeket a túlzott elvárásokat el kell hárítania, és egy valóban irodalmi, művészeti szervező erővé kell válnia. Meg kell várnunk, hogy a felgyorsult politikai nyüzs­gés kicsit lecsituljon, és az írók, költők végre foglalkozhassanak azzal, ami a hivatásuk lenne, azaz hogy írjanak.- Tavaly végigjártátok Dél-Szlovákiát. Ennek milyen volt a visszhangja és milyen volt az itteni fogadtatás? • Ez leginkább ötünk számára volt tanulságos. Bár elég sok helyen elmondtuk a ta­pasztalatainkat, de valamiről beszélni vagy megélni, az egészen más dolog. Mi akkor nála­tok, azt hiszem, nagyon fontos dolgokat tanultunk meg. A történelmi pillanat valószínűleg megismételhetetlen (szerencsére); az a ritka szitáció állt elő, hogy akkor történetesen éppen a kárpátaljai magyarok politikailag talán a legjobb helyzetben voltak. Erdélyben tombolt az őrült diktátor rezsimje, Szlovákiában a despoták és a demagógok uralták a politikai helyzetet, Kárpátalján viszont a peresztrojkának nevezett valami már bontogatta szárnya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom