Irodalmi Szemle, 1990

1990/6 - Simon Attila: A személyiségelvesztés balladája (Bohumil Hrabal: Túlságosan zajos magány)

Simon Attila

az életből való kimeneküléssel keresi, hanem épp ellenkezőleg: belemenekül az élet legnagyobb áradatába.

Hrabal mindezen stíluselemek segítségével, a kontraszt és a konfrontáció felhasználásával nagyszerűen emeli ki a társadalomban létező szociális ellentéteket. Látja a hőseit az élet mellékvágányára toló hatásokat, de egyértelműen ezek mellé a kisemberek mellé áll, mert tudja, hogy „gátlástalan“ élet- és emberszeretetük olyan időálló értékek, melyek minden magasztos és hangzatos elvnél többet érnek.

JEGYZETEK

1. P. Müller Pctcr: Egy mai kelet-európai drámamodell: az elveszett identitás drámája. Nagyvilág, 1986. 9. sz. 81.

2. Hrabal, Bohumil: Každý den zázrak, Československý spisovatcl, Praha 1979. 5.

3. Hrabal, B.: Gyöngéd barbárok. Európa, Budapest, 1985, 60.

4. Uo. 15.

5. Hrabal, B.: Tükrök árulása, Európa, Budapest. 1985, 317.

6. Hrabal, B.: Gyöngéd barbárok, Európa, Budapest. 1985. 62.

7. Uo. 71.

8. Kövesdi János: A „hétköznapi realizmustól" a játékos és ironizáló groteszkig. Irodalmi Szemle, 1986. 7. sz. 625.

9. Szent Biblia. Mát. II). 34. Budapest. 1970.

10. Hrabal. B.: Gyöngéd barbárok. Európa. Budapest, 1985. 37.

11. Hrabal. B.: ... z rukopisu. Československý spisovatcl. Praha 1989. 17.

12. Vö. Dobossy László: A mindennapok dicsérője. Nagyvilág, 197y, 8. s. 79-80.

13. idézi Varga György: A realista világámító. Nagyvilág. 1M84. 4. sz. 579.

Petvovszky Pál: Vonalak