Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Rácz Olivér: Urak, a Bois de Boulogne-ban (elbeszélés)
Rácz Olivér ri, pezsgőgyári tisztviselők - kuglipályának nevezték a tekepályát, a kuglibábukat viszont tekebábuknak. (De az egyes bábuknak volt külön nevük is.) Az urak, asztaltársaságot képezve, minden pénteken este hét órától tíz óráig űzték a tekézés nemes sportját; olykor egyéni babérokra törekedve, olykor csapatverseny formájában. De akár így, akár úgy, ha valaki egy gurításra kilencet ütött, az illető méltó ünneplésben, éljenzésben részesült. Viszonzásul sörrel vagy borral illett megvendégelnie a vetélytársakat; a hivatalnok urak esetében aszerint, hogy a nevezetes pénteki nap milyen távol esett a fizetési naptól. Ha a kilences dobás a fizetési nap utáni első, mondjuk második péntekre esett, bor járta; a hónap vége felé, közös megegyezéssel, söröskorsók kerültek az asztalra. Ezt a szokást utóbb, az egyöntetűség kedvéért, az iparos urak is elfogadták. Egy-egy mérkőzés során általában mindössze egyszer, néha kétszer, kivételes pénteki napokon háromszor következett be a nevezetes esemény, de ha valamelyik alkalommal véletlenül senkinek sem sikerült kilencet dobnia, Rigárszky úr, akinek a Rogozsán tőszomszédságában volt műlakatos műhelye, hátra ballagott, a dobhoz. (A dob volt az a homorú deszkafal, pontosabban homorúra hajlított, golyófogó faszekrény, amely felfogta a bábukat ledöntögető kugligolyókat, illetve sikertelen, bábut nem érintő dobás esetén visszagörgette a golyót az erre a célra szolgáló lejtős vályún a dobóhoz. A bábuk között fennakadt, a dob deszkáiról visszagördülő golyókat Tekés kötelessége volt a vályúba helyezni és visszagurítani.) Rigárszky úr tehát hátra ballagott a dobhoz, mintha csak sétálni támadt volna kedve, rákacsintott bozontos szemöldöke alól Tekésre, figyelmeztetően oldalba könyökölte és barátságosan rámordult:- Segíts egy kicsit a golyóknak, kölyök... Ma még egyetlen rundo sem került az asztalra... És Tekés segített. Erre a célra azt a bizonyos madzagot használta: a madzaggal, a bábuk állítgatása közben, ügyesen körülkerítete a négyszög alakú kis területet, amelyen a bábuk álltak, és amikor Poldinszky úr - műasztalos -, esetleg Tomlich úr - sörgyári hivatalnok - golyója a bábuk közé robbant (Poldinszky úr is, Tomlich úr is mindig a legnagyobb golyóval, a Zsuzsival dobott), Tekés ügyesen megrántota a madzag végét. Aztán egy villámgyors mozdulattal zsebre vágva a mazdagot, mint egy piros madzagra járó paprikajancsi, ugrándozni kezdett:- Kilenc! Egy dobásra! Kilenc! Akor már az urak is harsogtak, Rigárszky úr a leghangosabban:-Éljen!- Brávo!- Éljen Poldi! És Rigárszky úr felkurjantott:- Ide a krétát! Nem azt - a pirosat! És Tomlich úr (Tomlich úrnak a nevét Tomlicsnak kellett ejteni, és erre büszke volt) Rigárszky úr kezébe nyomta a piros krétát, és Rigárszky úr sietve székre állt és felrajzolta a mestergerendára az aznapi dátumot, s melléje, a többi, egy dobással kilenc bábu fölött győzelmet aratott bajnok mellé, gondosan felpingál- ta Poldinszky úr nevét: „A mai napon egy gurításra kilencet ütött! / A Zsuzsival“!
