Irodalmi Szemle, 1990
1990/6 - Duba Gyula: A rácsodálkozás mint filozófia (Mirko Kováč: Bevezetés a másik életbe)
A rácsodálkozás mint filozófia A hírek rohama megtöri és eltompítja az ember fogékonyságát, hatására fásultakká és közönyösekké válunk. Tulajdonképpen a felértékelődött tényirodalom és dokumentumirodalom is egyfajta információrobbanás! A növekvő adat és ismerethalmok útvesztőiben az ember könnyen eltévedhet. Közönyössé teszi a felismerés, hogy a dolgok kicsúsznak a kezéből, egyéniségét eltörpítik a tömegrétegek. Hajlamosá válik arra, hogy erkölcsi ideáljait feladja, és rezignáljon. Már csak ez erős (lelki) élmények fogják meg, sűrítve igényli az élményt, vagy éppen ellenkezőleg, feloldva és elködösítve, hogy ne zaklassa fel amúgy is nyugtalan kedélyét. A mai irodalomnak jelentős része követi és kiszolgálja ezeket az igényeket, a könnyebb úton jár. Mindenképpen a kisebbik rész az, amely a klasszikus humánum folyamatosságát ápolja, és védi a régi - egyetemes? - értékeket. Kováč nyerseségének és intellektusa fölényességének a mélyén - úgy érzem - természetes emberi érzések munkálnak: félelem, fájdalom, szenvedés. Az individuális önzés és fensőbbségesség gyökerei elemien természetes életérzésből és riadt döbbenetből szívják életnedveiket: mi van az emberrel, mi történik velünk? Vannak modern - modernista? - írók, akik a természetet már nem képesek meglátni, csak az emberi civilizáció tenyészetének dzsungelét, Kováč pedig azt mondja: A táj: csoda. Ö még a természet fiaként éli korunk egyre művibb valóságát, ezért paraszt! A múlttal, az ősökkel mitikus erők és vallásos érzések által is tartja a kapcsolatot. A mai élet, társadalom és politika mélyáramai - úgy tűnik fel - egyre inkább csak intuícióval (meglátással, beleérzéssel) megközelíthetők, a ráció elfáradt és kimerült az elmúlt évtizedek alatt. Az ésszerűség felszíne alatt vad és ösztönös erők moraljanak, félelmetes hatalommá téve a valószínű, a véletlen és a lehetséges princípiumait. Nem szabadulhatunk a gondolattól, hogy a közelmúlt történelmét, a közép-európai lét óriássá nőtt ellentmondásait és metamorfózisát a paraszt sorsa testesíti meg. Ez a sors hordozza a történelmi változások értelmét és lényegét. Kováč könyve ezt látszik bizonyítani! Nagy József: Atomerőmű
