Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Hizsnyai Zoltán: REGIOnk szellemi terrénuma (lapszemle)
Hizsnyai Zoltán közli. Ezek közül az első, „A Jászi-féle nemzetiségi minisztérium »Keleti-Svájc« tervezetének fennmaradt vázlata“, először kerül a nyilvánosság elé. A tervezet úgy kívánja megmenteni Magyarország területi egységét, hogy a tervezett tizennégy kanton mindegyikének autonómiát biztosít. Ezen túl Jászi - mint ahogyan az a sajtó által 1918 végén kiszivárogtatott két ideiglenes rendezési tervből kiderül - a tizenöt szlovák többségű megyének, illetve a román többségű megyéknek a békeszerződés megkötéséig terjedő időszakra nemzeti autonómiát is felajánl. „Jászi már Szarajevó előtt (...) is ezt az átstrukturálódást tartotta meghatározó jelentőségű folyamatnak“ - állapítja meg Szarka László. Sajnos az elképzelés megvalósítására, illetve az érintett felekkel történő megvitatásra csak később, Jászi Károlyi-kormánybeli miniszterségének idején kerülhetett sor, tehát abban az időben, amikor a közeli békekongresszus sokkal kedvezőbb (?) ígéretekkel kecsegtetett a szlovákság és a románság számára. A zárójeles kérdőjel magyarázata a két évtizeddel azután bekövetkező eseményekben, illetve a máig nyúló szlovák és román veszélyeztetettségérzet destabilizáló hatásában rejlik. Ennek a destabilizáló veszélyeztetettség-érzetnek talán legpregnánsabb kifejezője az az 1945 utáni csehszlovák revanspolitika, amely szégyenletes deportálásokkal, kitelepítésekkel és teljes jogfosztottsággal sújtotta a csehszlovákiai magyarságot. Rövid bevezető magyarázattal ellátva. Molnár Imre teszi közzé először azt a két memorandumot, amelyek világháború utáni írásbeliségünk első dokumentumai. Mindkét memorandum higgadt hangvételével. objektív látásmódjával, s egyszersmind megrendítő tényanyagával hívja fel magára a figyelmet. A másik pólus: az alföldi szlovákság történetéből hoz nyilvánosságra elgondolkoztató tényeket Kiss Gy. Csaba. Az elemzésből kiderül, hogy az alföldi szlovákság perifériára való kerülésének - s ezzel egyidőben nagyobb mértékű asszimilálódásának - okozója (az egyre növekvő intolerancián kívül) az volt, hogy „1867 után a nemzeti mozgalom egyik meghatározó jelentőségű szárnya tudatosan a Felföldet választotta tevékenysége terepéül (...) így a Matica slovenská székhelye Turócszentmártonban lett, s ide települt át Pestről a legfontosabb sajtóorgánum is. Az alföldi településeken tevékenykedő szlovák értelmiséget odafönt nemegyszer gyanakodva fogadták, magyarónnak tartották őket“. Az alföldi szlovákságra a „nagy magyar etnikai tömb közepén egyre jobban ránehezült a természetes asszimiláció kihívása, majd az erőszakos magyarosítás kényszere“. Mindezek következménye, hogy napjainkban az alföldi szlovákság már csak szórványnemzetiségnek tekinthető. Hozzáteszem, ez rendkívüli mértékben megnehezíti a demokratikus Magyar Köztársaságban megvalósítandó kisebbségi iskola- és szervezeti struktúra kiépítését. Popély Gyula tanulmányának témája az 1919. szeptember 10-én Kramáf miniszterelnök és Beneš külügyminiszter által aláírt kisebbségvédelmi szerződés elő- és utóélete. Popély tényfeltáró dolgozata az előzőleges ígéretek, a határrendezés utáni kényszerű vállalások s azok betartásának tükrében vizsgálja a korabeli csehszlovák kisebbségpolitikát. A Nép- szövetség által elfogadott és (igaz. csak formálisan) ellenőrzött szerződés részletes ismertetése jó alkalmat kínál az alig egy évvel korábban keletkezett (Szarka László által közrebocsátott) Jászi-féle tervezetekkel való összevetésre. A Népszövetség által meghatározott kisebbségi jogok jóval meghaladják a különben liberális kisebbségpolitikára törekvő Jászi elképzeléseit. Csiffáry Tamás ír bevezetőt Benisch Artúr - Gyöngyösi külügyminiszter felkérésére - 1945 augusztusában készített határrendezési javaslatához. „A javaslat központi gondolata, hogy Magyarországnak fel kell adnia az integritás elvét, a történelmi jogon alapuló szent- istváni gondolatot, a vezetésre való igényt a Kárpát-medencében“ - kommentálja a dokumentumot Csiffáry. A javaslat részletesen tartalmazza a szomszédos államokkal folytatandó területi alku taktikáját: az egyes alternatívákat és megindoklásukat. Ceausescu - reméljük már végérvényesen torzóként maradó - világviszonylatban is példátlanul barbár falurombolásának krónikáját, tervezetét és ideológiáját ismerteti írásában
