Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Kövesdi János: A láger (elbeszélés)
\ láger- Előfordul, hogy marad.- Ilyen ostobaságot csinálni!- Úgyse lett volna elég... Különben is. kinek elég az a hét deci leves meg a húsz deka kenyér, amit naponta kapunk? Hagytam neki egy keveset a magam leveséből. De attól csak éhesebb lett. mert újra megindult nála a nyálkiválasztódás. Este a kikötőből hazafele menet egymás mellett haladtunk a sorban. Jeges szél fújt a tengerről. Átfáztunk az egész napos hidegben. Némán, magunkba roskadva lépkedtünk. Pali néha-néha szédelcgvc belém botlott. Ebből sejthettem, mennyire éhes és kimerült lehet szegény. De nem beszéltünk. Ki tudja? Ha beszélgettünk volna. Palinak még hővesztcsége is lehetett volna! Aztán ácsorgás a tábor udvarán. Kilenc óra is elmúlt, mire ránk került a sor. Már az asztalnál ültünk, amikor megpillantottuk az Oroszlánt. Ott pávásko- dott az ebédlő közepén a macskájával. Á kizárólag általa használható sétányon. A kék szőrű macska panaszosan nyivákolt a vállán. Az volt a benyomásom, hogy már unhatja a dolgot. Vagy pisilhetne. De hát ez utóbbit elvégezhette volna a Herr Kapitán vállán is. Pali már lassan végzett a vacsorával. Látszott rajta, hogy éledezik. Ebéd óta ki sem nyitotta a száját.- Az oroszlán meg a bécsi macska... - mondta különös hangsúllyal, amikor letette a kanalat. - Majd költők én róla mesét! Olyat, hogy mesélni fogja az egész Krím-félszigct! Aztán a kapitány eltűnt a macskájával. Mi még elüldögéltünk egy ideig az asztalnál. Négyen, jó barátok. És beszélgettünk. Még lézengtek néhánvan a konyha körül, amikor felszedelőzködtünk. Elhaladva a konyha mellett bepillantottunk a kenyérraktárba - tárva volt az ajtaja. Az önkormányzat tagjai és egy orosz őr vodkáztak odabent. A kövér bécsi macska a kenyeresdeszkán hevert, mindjárt az ajtónál. Henyén elnyúlva, mintha nem is élne.- Lóduljunk - mondta valamelyikünk kár tátani itt a szánkat. Amikor befordultunk a kövezett gyalogjáróra, valaki lihegve közénk csapódott. Szerdi Pali volt. Észre sem vettük, hogy lemaradt tőlünk.- Itt van... a büdös dög... - mondta nehezen szedve a levegőt, és fcllebbcntet- te a köpenye szárát. A macska szeme égő parázsként villant ránk a sötétből.- A macska! - torpantunk meg valamennyien. - Minek hoztad el. Sáska? (így bccéztc Vámos Szerdi Palit.)- Minek? Minek?...- Rögtön ereszd cl! - rivalít rá Vámos. - Ha rajtakap az Oroszlán, mind a négyünket ledurrant, mint a kutyát. Vagy legjobb esetben is Szibériába internáltat... Látott valaki?- Nem. Egy ideig tanakodtunk, azután úgy döntöttünk, hogy mégsem engedjük el a macskát.- De egy szót se senkinek! Tudtuk, hogy ez nem tréfadolog, ezért a titoktartást mindnyájan komolyan vettük.
