Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Bohumil Doležal: A demokrácia lehetőségei (előadás)
\ demokrácia lehetőségei „minden embernek megvan a maga érdekterülete, amelynek szuverén ura, és ahova az ő elvi beleegyezése nélkül a társadalom nem avatkozhat be”. Rádl a továbbiakban arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberi jogok modern gondolata a privilégiumok középkori felfogásából, a középkori európai társadalom lovagi ideáljaiból nőtt ki. „A modern előjogok a társadalom gyenge tajgai számára biztosítják a lehetőséget, hogy az életben teljes mértékben érvényesülhessenek, s hogy mások ezzel egyidejűleg respektálják állapotuk sajátosságait, hátrányait, tökéletlenségét.” Az emberi jogok és a modern előjogok nemcsak az egyéneket érintik: „A társadalomban léteznek olyan emberi közösségek, amelyek részint a természettől adódóan (nők. gyermekek, fajok), részint a kultúra (egyházak, törzsek), részint pedig a gazdasági szervezés által (munkásság) mások, megkülönböztetettek, s amelyeknek megvannak a maguk alapvető jogai...” Tulajdonképpen ezek is individualitások. „Az élethez való jogot a fajoknak, törzseknek, nemzetiségeknek senki sem adta. és nem kaptuk senkitől az egyéni élethez való jogot sem. Ezt a jogot minden egyén és minden nemzetiség magában véve hozza a társadalomba mint előfeltételt, amellyel a priori számolni kell... Az állam a nemzetiségek szolgálója, nem pedig ura.“ Rádl Csehszlovákia jövőbeni nemzetiségi politikáját szem előtt tartva az alábbi következtetéseket vonta le: „A Csehszlovák Köztársaságot ezek a nemzetiségek alkotják: csehek, szlovákok, németek, magyarok, lengyelek, ruténok és zsidók. Ezen nemzetiségek jogait az államnak körül kell határolnia, mégpedig nem csupán absztrakt formulával, hanem az egyes nemzetiségek speciális szükségleteiből kell kiindulnia. Ezek a nemzetiségek sem nem külföldiek, sem nem bevándorlók, nem is az uralkodó nemzettel szemben többé- kevésbé védett kisebbségek, hanem az állam konstitutív egységei.” Rádl elmélkedései abban az igényben csúcsosodnak ki, hogy az állam és az egyház múltban lezajló szétválásához hasonlóan, különüljön el egymástól Csehszlovákiában az állam és a nemzet is. Rádl mindmáig meg nem becsült óriási értékekkel gyarapította a cseh politikai gondolkodást. A nemzetiségi politikával kapcsolatos álláspontjának kidolgozása munkásságának jelentős, de csak egyik összetevője. „Alapvetően fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a demokrácia és a demokratikus politika nem abszolút értékek, hanem csakis eszközök annak eléréséhez, hogy az igazság megszólalhasson. Igen tökéletlen eszköz, de ennek ellenére a legjobb, amivel ez idáig rendelkezünk.” Rádl gondolatai itt meglepően összecsengenek a nagy brit politikus híres kijelentésével, miszerint a kormányzás legrosszabb módja a demokrácia, kivéve mindazokat a módszereket, amelyeket eddig kipróbáltak. Engedjék meg, hogy rövid előadásomat Rádl „A német forradalom" című művéből vett idézettel fejezzem be, amely egyben össze is foglalja Rádl gondolatainak lényegét: „A népuralommal kapcsolatban néhány olyan fontos dologról kell szólni, amelyet a demokrácia mai, kishitű védelmezői nem vesznek észre. A nép valóban demokratikus az igazság törvénye alatt. A demokrácia utolsó szava nem a »nép«. nem is a »többség«, ezek csak gyakorlati segédeszközök, amelyek utat engednek a szabadságnak. Az igazság, az igazságosság, az emberek evilági jóléte: a politika célja; a nép szavazása csupán eszköz. Ha találnánk a választásoknál jobb eszközt, minden további nélkül ezzel a jobb eszközzel cserélnénk fel. Ebből kifolyólag a választások és a többség szavazata önmagukban még semmit sem biztosítanak, ha azt nem t zte meg nyilvános vita, ahol a szavazók különböző javaslatokat hallhattak a politikai nehézségek megoldására. A »népbíróságnak« csak akkor van értelme. ha nem az övé a teljes döntés joga, s ha a bírósági eljárás megfelelő módon megy végbe. Mert a nép is szokott tévedni, ahogyan az egyén is téved; ezért kell, hogy a kisebbségnek is meglegyen a saját joga, s fontos, hogy mindig fellebbezni tudjon a »nép bíróságától" az egyén lelkiismeretéhez... Ezen oknál fogva téves a népuralom sok mai védelmezőjének az a nézete is, miszerint különös fontosságot tulajdonítanak az általános és titkos választójognak, az országgyűlésnek, a többség uralmának. Ezek a védelmezők gépiessé tették
