Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Bohumil Doležal: A demokrácia lehetőségei (előadás)
BOHUMIL DOLEŽAL A demokrácia lehetőségei Tisztelt Barátaim! Elsősorban elnézésüket szeretném kérni, hogy a Csehszlovákiában folyó viharos politikai változásokban való aktív tevékenységem nem tette lehetővé az alaposabb felkészülést a mai előadásomra. Ezért hozzászólásomban a cseh liberális hagyományoknak csupán egy nagy alakjáról szeretnék szólni, ámbár egy olyan egyéniségről, akit saját személyem, valamint hazám jövőbeni politikai fejlődése szempontjából rendkívül jelentősnek tartok. A cseh nemzet újkori történelmének egyik legkomolyabb problémája, hogy elvesztette vallási identitását. Az erőszakos rekatolizáció és az újkori nacionalizmus hatására - ami nálunk az elszenvedett történelmi sérelmek miatt mindig revans árnyalatokkal vegyült - a vallási élet és érzület teljes bomlásnak indult. A cseh gondolkodók egy csoportja, köztük Masaryk is szüntelenül arra figyelmeztetett, hogy a cseh kérdés elsősorban vallási kérdés. Masaryk és tanítványai körében a liberalizmus kritikája mindig annak a politikai gondolkodásmódnak a kritikáját is jelentette, amely kizárólagosan és egyoldalúan a politikára és a népgazdaságra irányult, figyelmen kívül hagyva a társadalmi élet erkölcsi dimenzióit. E téren egyetértett Masarykkal Emanuel Rádl is, az a gondolkodó, akiről ma szólni szeretnék. Emanuel Rádl természettudós volt, „A fejlődéselméletek története" című munkája annak idején nemzetközi elismerésben részesült. Egy hirtelen döntéssel azonban otthagyta ígéretes karrierjét és a filozófia felé fordult, mégpedig a gyakorlati bölcselet felé. Az elvont filozófiai megfogalmazásokból olyan gyakorlati következtetéseket vont le, amelyek közvetlenül is befolyásolják a napi politikai gondolkodást. Végül a Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanára lett. s a cseh evangélikus kisebbség egyik vezető értelmiségi személyiségeként bizonyos elismerésre és tiszteletre tett szert a cseh nyilvánosság körében. A cseh politikai közéletben - ahol az elegáns és szellemes Ferdinand Peroutka, a tehetséges és termékeny, de olykor felszínes Karéi Čapek uralkodtak, s ahol nagy figyelemmel tüntették ki az értelmiségi kommunizmus divathullámain siklókat - Rádl mindig csak az érdekes kívülálló szerepét töltötte be. Gondolatai merészsége és egyenessége olykor túlment a józan határon. A nőkérdésről és a szépirodalomról vallott nézeteit ma régimódinak és némileg nevetségesnek érezzük. Így történt, hogy Rádl korában sokan csak legyintettek azon gondolatainak hallatán is, amelyek a kor átlagos cseh olvasóját ugyan megbotránkoztatták, de emellett mély igazság rejlett bennük. Evangélista barátait azzal hozta zavarba, hogy szokatlanul éles kritikával illette Jan Amos Komenskýt. a cseh szellemi hagyomány imádott bálványát. „A cseh-német háború“ és a „A némeg forradalom" című terjedelmes Az előadás magyar nyelven hangzottéi 1990. február 17-én Debrecenben, az MDF által rendezett „Liberális Műhely" c. munkatalálkozón.
