Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Marek Toman: x x x (A Bastille lerombolásának 200. évfordulójára; vers)
Vers a levelek nélküli fákhoz a bor nélküli poharakhoz A bőr nélküli dobokhoz melyek csöndesen úsznak a szakadék felé És visszagondoltam magamra is A felemelkedő emberre Ah nem felemelkedő Nem letérdepelő Csak úgy rejtőzve egy pontban nem nem az enyémben- De itt vagyok! - a közös mozdulatlanság országában a jelentéktelenség vertikális birodalmában a világ terének szélén akarásaimmal vágyaimmal és álmaimmal; annak - annak az árnyékszínház színpadának a sarkában topogva és sejtve és látva idegeim és izmaim szövetét és kötegeit és nem érve el kezemmel a horizonton túli láthatatlan hatalmat És magamra gondoltam Az öntörvényűre És a pótolhatatlanra — Mint mindenki - a többiek — Csillag az emberi sorsok csillagképeinek konstellációjában A fogaskerekek mindent bennfoglaló körének nyúlványa
