Irodalmi Szemle, 1990

1990/4 - Rácz Olivér: Velünk voltál - veled maradunk (Búcsú Löffler Béla szobrászművésztől)

Velünk voltál - veled maradunk Jakoby Gyula, 1936-37 Köszönjük, hogy megszólaltattad és élővé varázsoltad a márványt, a bron­zot, az ólmot, az elefántcsontot, a ne­mes fát, a gránit és a mészkő minden változatát - köszönjük anyagba mintá­zott, bölcs mosolyodat és emberszere- tetedet. A kassai Dóm belső dombor- műveinek fáradhatatlan restaurálását és a hányatott sorsú Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc hányatott sorsú em­léktáblájának üzenetét a Dóm falá­ban. Köszönjük, hogy velünk voltál, s ígérjük, hogy Veled maradunk. Rácz Olivér kőműves Páholy egykori tagjai és ne­veltjei közül, s hányan tudják még, hogy a ma már naivnak ható két betű a három rejtélyes ponttal: „tv.:“ haj­dan valóban „testvér“-t és testvérisé­get jelentett, s noha az emlék ma már időtlenné fakult, a Páholy „Resurre- xit“ neve és jelmondata a szellem hal­hatatlanságát jelképezte. A Tiédet, Löffler Béla, igaz testvérünk: a Te vi­lágod valóban halhatatlan. Köszönjük Neked, Béla. Köszönjük hitedet az anyag és a világ megformál- hatóságában, köszönjük kutató és fel­fedező szenvedélyedet, amellyel az ember kapcsolatait kutattad, s minde­nekelőtt az alkotó művésznek azt a fe­lelősségét, amelyet az emberiség és az élet jelenségeivel, történéseivel, törté­nelemformáló hétköznapjaival szem­ben kell vállalnia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom