Irodalmi Szemle, 1990

1990/4 - Fónod Zoltán: Arcok az irodalomból Mécs László költészete

Mécs László költészete

lentek meg. Két nyelvű angol-magyar kötete Vadócba rózsát oltok... címmeli 968-ban jelent meg. 1971-ben - Rónay György tanulmányával és válogatásában - jelent meg az Aranygyapjú, melynek bővített második kiadására 1987-ben került sor. 1976-ban Cleve- landban új verseit jelentették meg (Vissza a csendbe). 1982-ben a budapesti Szent István Társulat régi és új verseiből válogatást adott ki Üzenet címmel.

1945 után közel két évtizedig nevét hallgatás vette körül. Szalatnai Rezső 1966-ban az Irodalmi-Szemlében cikket írt Mécs Lászlóról, az élő hagyományok között említve az egykori „költőkirályt“.15 A „rehabilitási szándékra“ az Élet és Irodalom glosszaírója ingerült hangnemben reagált. Az Új Szó visszhangrovatában Gály Iván foglalkozott a Szalatnai- cikkel és a glosszával. Nem az elutasítás pártjára állt, hanem a tisztázást tartotta fontosnak. A Mécs ügyben Fábrytól várta a választ.16 Utalnunk kell rá, hogy a Mécs körüli gyanút nemcsak a háború utáni bujkálása okozta, hanem elsősorban a Vigiliában a háború idején közölt olyan förmedvények (Radnóti és Vajthó-ellenes cikkek), melyek antiszemita éllel az egyes magyar írókkal való leszámolást követelték. Csak később derült ki, hogy Mécs a szóban forgó írásokról nem tudott, a folyóiratban közölt írásokat nem olvasta, névleges főszerkesztő volt, és ez a tisztsége 1943 áprilisától hallgatólagosan megszűnt.17 Vállalta viszont az erkölcsi ellenállás felelősségét, amikor a Vigilia 1942 januári száma közölte Imádság a nagy lunátikusért című Hitler-ellenes versét.18 Rónay László az Üzenet utószavában két korábbi Hitler-ellenes versét is megemlíti: Vörösbegy (1939) és Tücsök a gyárban (1940).

Fábry Zoltán Vigyázzatok a nappalokra címmel foglalkozott a Mécs-problémával és tanulságaival.19 Elutasította a türelmetlenséget, és úgy ítélte meg, hogy az említett verssel Mécs László a „tett bátorságával“ bizonyította a szörnyvalósággal szembeni állásfoglalását. Fábry nem változtatta meg korábbi fenntartásait, nem hallgathatta el azonban a költőnek ezt az antifasiszta megnyilvánulását. Mécs László ezért a bátor kiállásért levélben mondott köszönetét (1966 decemberében) Fábrynak. Egyben kiigazította a Fábry-tanul- mány pontatlanságait is.20 Mécs „nappalainak“ kérdését és költői pályáját elemzi Rónay György is tanulmányában, mely az Aranygyapjú című válogatás előszavaként jelent meg. A „háttérről“ sok mindent elmond. Nem hallgatja el azt sem, hogy az ünneplésre hajlamos „dobogóról dobogóra hívott, siető vagy vonszolt költő“, aki mindig „magát“ szavalta, „néha ingoványos területen járt; de ugyanolyan gyanútlanul járt aláaknázott vidékeken is“.21

Jegyzetek

1. Mécs Imre: Gyermekkor. Vigilia. 1941. június 217. old.

2. Részletes életrajzi adatok: Fényi Ottó: Mécs László életútja.

3. Fábry Zoltán: Összegyűjtött írásai. I. köt. Br. 1980. 174. old.

4. Valéry, Paul: Előszó. In: Mécs László: Vadócba rózsát oltok. Toronto. 1968. 15. old.

5. Műhely. 1981. 4. sz. 25-53. old.

6. Menschheitsdammerung (Az emberiség hajnala). Berlin. 1920. A kötet előszavát 1. Az expresszionizmus (szerk.: Koczogh Ákos) Bp. 1964. 224-236. old.

7. Fábry Zoltán: Mécs: Harmadszor. In: Összegyűjtött... 2. köt. 198. old.

8. Valéry, Paul: I. m. 7. old.

9. Fábry Zoltán: I. m. 198. old.