Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Kulcsár Ferenc: „Írástudók” árulása (Nicolae Ceausescu kultuszának ábécéje)
„írástudók“ árulása Nicolae Ceausescu kultuszának ábécéje Elmélázom, mit is írjak az emberi butaság, aljasság, törtetés, kishitűség, megal-. kuvás, talpnyalás stb., stb. alant kavargó, nevetést és viszolygást egyaránt kiváltó epitheton ornansai elé? Kell-e egyáltalán írnom valamit, amikor minden önmagáért beszél?! Talán csak két megjegyzést: 1. számomra fájdalmas, hogy a szerzők" között magyar nevek is felbukkannak; 2. legyen mementá mindenkor ez az ábécé. Az idézetekhez a cseh összállító egy gondolatát tolmácsolom: legyen feltüntetve a szerzők neve is, hiszen bizonyára büszkék leleményességükre, s ezért kár lenne, ha e nevek a feledés homályába vesznének. A fordító ALAPÍTÓ (intruchipare)- Az Állam és a Történelem alapítója (Ion Cringuleanu) ATYA (párinte)- Állok Teelőtted, Atyám (C. V. Tudor)- A haza dicső Atyja! (Márki Zoltán) ÁRBOCRÚD (catarg)- A legmagasabb árbocrúd (Ion Potopin) BARÁT (prieten)- Ceausescu, ifjúságunk barátja és atyja! (Viorel Cozma) BÜSZKESÉG (mindaire)- Örök időkre a mi büszkeségünk vagy! (Alexandru Andritoiu) CSILLAG (astru)- Olyan ő, mint a csillag (Mihai Beniuc) CSODA (miracol)- Ceausescu csodája nélkül nem teremtődött volna meg a román csoda. (Vasile Andro- nache)
