Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Hizsnai Zoltán Z.: Németh István versei elé - Z. Németh István: A magány definíciója; Ezüst szél; Mindennapi szerepeim; Mary Jane; Elidegenedés (versek)
Mary Jane miért hazudjam azt hogy élek ha már mozdulatlan merev a lelkem s a hétköznapok csigalépcsőjén kiszáradt szánk és tenyerünk szántja a lépcsőfokokat egymás barázdált homlokán egy rég elfeledett időszámítást állítunk vissza csendben szuszogva olcsó cigarettára gyújtunk így könnyű átszürkülni füstté s a tűzszünet forró csendjéhez lapulva ugyanannyi hazugsággal az egészet újrakezdeni noha a szavak fordultak ellenünk lelkünk rugói lazultak meg hirdetjük hogy élünk még hisz lélegzünk elidegenedés ők a denevérek véres húsát marják te irtózod a halált mert gyertyacsonkoknak neveznek szemünkbe nézz — ordítják és ütnek te irtózod a fájdalmat és faággá fagy benned a lét arcodtól nem messze fellobbant a tegnap mibe kapaszkodj ha cérnaszál a jövő ők vesén rúgtak te vérző szájjal ordítottad a nevüket: amikor a szemedbe néznek már nem érted a szavaikat
