Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Balázs F. Attila: Századvég és költészet
Gyötrelmes keresés, az igazság minden oldaláról való vizsgálata és leképezése, megfejthető jelekké formálása - ez volna a művész rettenetes, önként vállalt feladata, édes terhe, feloldhatatlan átka? Akik érzik a szavak súlyát, megváltó erejét, fölemelő varázsát, azok számára a költészet Kenyér és Bor, ami a halálon túl is mágikus erővel bír. Talán ezért volt Heidegger végakarata az, hogy a ravatalánál fia mondjon el öt Hölderin-verset, köztük a „Brot und Wein“ címűt. A vallások alapja és feltétele a hit. Az elkötelezett művészeteké is. Aki hisz a Szóban, az részesedik megváltó erejében. Ha hiszek ebben az állításban érzem mozgósító erejét, ha nem, akkor csak üres frázis. Válságban vannak a művészetek, most a XX. század végén? Igen. De a válság ugyanúgy örök jellemzője a művészeteknek, mint az állandó megújulás. Jellemző erre a századvégre a kísérletezések, az avantgárd próbálkozások sokfélesége, egymást átfedő, tagadó, kiegészítő vagy igazoló pezsgése. „Az asszociációk egyre nehezebben követhetők (...), a vonatkozások zártak, a költemény lombikban végzett kísérlet, egyre kevesebb számú beavatott számára íródik“ - mondja Szabolcsi Miklós. Hangszerrel kísért üvöltés, beszélt vers, köznapi szövegek montázsa, magánmitológiák, szerkezet nélküli képek Tialmozása, számítógépen szerkesztett szövegek, akcióköltészet... kritikus legyen a talpán, aki eligazodik az irányzatok buja burjánzásában. Pedig van egy örök támpont, ami nélkül elveszti értelmét minden művészet: az ihlet, a logos. Enélkül minden kísérlet a szavakkal nem egyéb, mint számítógépes játék, üres és könnyen megunható jelrendszer: bővíthető, változtatható, felcserélhető és hamis. A giccsel rokon. A legmerészebb avantgárd kísérlet is létjogosult, ha jelentést hordoz. Ha egy alkotás jelentéstartalmuktól megfosztott szavakat rakosgat egymás mellé, fölé, alá, az nem lehet más, mint öncélú játék, egyszemélyes időtöltés. A költészet, mint minden művészet: teremtés. A vers: ígéret, ami ha beváltható volna, megszűnne a varázslat, a titok. Ebben áll örök időszerűsége. A költészet mágia, olyan tengerszem, melynek mélyét semmilyen eszközzel nem lehet feltárni. Valóságon kívüli világ, amely mégis része a valóságnak. Az emberiség egyik esélye. Ezért vele együtt fog eltűnni. Mert nem csak kenyérrel él az ember. A költészet meghalt. Éljen a Költészet! Balázs F. Attila Századvég és költészet
