Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Morvay Péter: Nemzetek és nemzeti kisebbségek (Beszélgetés Székely András Bertalannal)
Nemzetek és nemzeti kisebbségek demokratizálódási folyamat eredményeképpen egyre inkább megkérdőjelezik. A délszlá- voknál nagyon komoly szakadás zajlott le az elmúlt hónapokban, ők is differenciálódtak politikailag. Már működik a hazai független horvát és szerb szervezet, és nyilván idő kérdése csak, hogy a szlovének is megalakítsák ezt. Létrejöttek önálló nemzetiségi ifjúsági szervezetek; működik ilyen a németeknél, a délszlávoknál, a szlovákoknál is, és a szlovákok épp a napokban alakították-alakítják meg minden korosztályra kiterjedő független szervezetüket a felülről létrehozott Szlovákok Demokratikus Szövetsége helyett, vagy mellett - még nem világos, mit hoz a jövő. Vagyis szeretnék maguk intézni dolgaikat. En ezt teljesen természetes és érthető folyamatnak érzem, hiszen a többségi magyar lakosság is tagoltabbá vált politikailag. Természetes, hogy létjogosultsága van a nemzetiségi lakosság demokratizálódásának is. Az megint más, ha ez olyan szélsőséges felhangokkal párosul. hogy mindent, amit mégiscsak eredményként könyvelhetünk el az elmúlt évtizedekből, semmisnek tekintik, és az olyan hiányosságokat, amelyek meglétét kár volna tagadni, egy rossz szándékú és évszázados magyar beolvasztási törekvésnek tulajdonítanak. Nem, ez gyakorlatilag visszavezethető az általános közösségrombolásra. Nálunk az iskolarendszer területén vannak teljesen objektív hiányosságok Magyarországon 1960-ig önálló és teljes anyanyelvű nemzetiségi iskolák léteztek. A szülők azonban a legkülönbözőbb meggondolásból tömegesen kezdték el többségi iskolába íratni a gyermeküket, mert ebben látták a továbbtanulási perspektívát. Nos, ezt tapasztalva, valamelyik minisztériumi tisztviselő kitalálta, hogy kétnyelvű és csupán nyelvoktató iskolákat kell létrehozni, mert így az előrehaladás talán nagyobb eséllyel történhet. Ezeket természetesen felülről és nem az érintettek megkérdezése után hozták létre. Persze, a hatvanas években nem volt jellemző a demokratikus rendezési mód. Ez a helytelen, ésszerűtlen döntés oda vezetett, hogy generációk nőttek fel egyre gyöngülő kisebbségi öntudattal; emiatt a természetes önvédelmi reflex megnyilvánulásaként ezt az iskolarendszert komoly kritikák érték. Az elmúlt 15 évben bekövetkezett ugyan némi mennyiségi javulás (a hatvanas évek vége és a nyolcvanas évek közepe között körülbelül 2,5 szeresére nőtt a kisebbségi iskolákban járók száma), de ismét aláhúzom, ez nem párosult a tananyag és a struktúra olyan átalakításával, amely a kultúra megőrzését, sőt fejlesztését igazán jól szolgálta volna. Új fejlemény, hogy a művelődésügyi miniszter néhány hónapja a magyar parlamentben ígéretet tett arra, hogy a kétnyelvű iskolákat egynyelvű, anyanyelvi irányba, a nyelvoktató - tehát csupán nyelv- és irodalomórát tartó - iskolaformát pedig a kétnyelvűség irányába fejlesztik. Ez természetesen káderkérdés is, és természetesen a gyerekek valós anyanyelvi állapotát tekintve alaposan meg kell vizsgálni, hol lehetséges ezt a gyakorlatba átültetni. Egy biztos, gondok bőségesen vannak. Ezeknek a nyilvánossága a korábbi években nem volt meg, a tömegkommunikáció teljesen rózsaszín képet festett ezekről a kérdésekről, s talán ez is oka annak a meg nem értésnek vagy értetlenségnek, amit most a radikálisan megfogalmazódó kisebbségi igényekkel szemben az átlag magyar állampolgár tanúsít.- Mennyire, milyen módon segíthetné leginkább a csehszlovák állam a Magyarországon élő szlovák kisebbséget? 9 Magyarország, ellentétben a legtöbb szomszéd országgal, már sok évvel ezelőtt kinyilvánította, hogy nemcsak megtűri, hanem kívánatosnak is tartja az anyanemzetek támogatását magyarországi nemzetrészeit illetően. Nem vonta kétségbe a kettős kötődést; nemcsak a magyar állampolgársághoz való kötődést, hanem az anyanemzettel való együvé tartozást is elismeri és értékként kezeli. Ebből egyenesen következik, hogy elsősorban az oktatás, közművelődés, tömegkommunikáció terén igényeljük a szlovák anyanemzet segítségét, és az a gyakorlatban többé-kevésbé működik is, elsősorban a könyvtárügy, az oktatásügy területén, működnek már vendégtanárok magyarországi szlovák iskolákban.
