Irodalmi Szemle, 1990
1990/4 - Grendel Lajos: Székfoglaló beszéd helyett
Székfoglaló beszéd helyett meggyöngítésére és fokozatos felszámolására, s ennélfogva a lappangó magyarszlovák feszültségek újra kiéleződtek, mindent elkövettek annak érdekében, hogy a csehszlovákiai magyar irodalmat elvágják az egyetemes magyar irodalomtól. Ezt a célt szolgálta Sárkány Árpád kinevezése a Madách Könyvkiadó élére, Fonod Zoltán fokozatos eltávolítása a kiadóból, az erősödő beavatkozás és cenzúra a könyvkiadó és az Irodalmi Szemle munkájába, az írókra, különösen a Tóth László-Varga Imre nemzedék legjobbjaira gyakorolt politikai és nem egy esetben rendőri nyomás. Nem hallgathatok azonban arról sem, hogy ez az „új“ irányvonal megfelelt irodalmunk konzervatívabb szárnyának, s néhány kollégánk készségesen együttműködött a hatalommal a tisztogatásokban, sőt ke- zdeményezően lépett föl (magyarán: följelentgetett). Csoóri Sándor, Konrád György, Mészöly Miklós és mások nevét szóba hozni politikai provokációnak számított a sötétség és butaság hosszú éveiben. Ez a nyomás mostanra megszűnt. Az Irodalmi Szemle igyekezni fog szorosabbra fűzni kapcsolatait a legjobb magyar irodalmi műhelyekkel, legyenek bár Budapesten, Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Ungváron vagy Újvidéken. (Újra és határozottan visszautasítva azt az Irodalmi Szemlét ért elképesztő múltbeli vádat, hogy e célkitűzésünkkel a történelmi Magyarország régi határainak a visszaállítására törekszünk.) Lehetőségeinkhez mérten megpróbálja tájékoztatni olvasóit arról is, mi történik a nagy irodalmakban és térségünk irodalmaiban. Ez sem történik majd egyik napról a másikra, ám nem megvalósíthatatlan célkitűzések. Továbbra is figyelni fogjuk a cseh és a szlovák könyvpiacot és irodalmi folyóiratokat. Teret kívánunk adni folyóiratunkban azoknak a kiváló cseh és szlovák íróknak, akik műveikkel megtermékenyíthetik a megújulásra nagyon is szoruló csehszlovákiai magyar irodalmat. A jövőben is számíthatunk történészeink, néprajzosaink, politológusaink, szociológusaink esszéire és tanulmányaira. Nagy öröm a számunkra, hogy az - egyelőre negyedévi megjelenéssel és Magyarországon szerkesztett - Regio leveszi vállunkról a teher egy részét. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az Irodalmi Szemle nem tart igényt a munkáikra. A Regio és az Irodalmi Szemle között kialakulóban van egy olyan munkamegosztás, amelynek értelmében az előbbi folyóirat a tudományos dolgozatokat, az Irodalmi Szemle pedig az esszét fogja inkább előnyben részesíteni. Az Irodalmi Szemle nem kíván egyetlen csoport vagy stílusirányzat szócsöve sem lenni. Annál inkább lehet a csehszlovákiai magyar irodalom egyik legfontosabb műhelye. Irodalmunk mostoha viszonyok között vajúdta ki értékeit. Bízunk benne, hogy a jövőben sok minden másképp lesz, és a diktatúra béklyóitól immár megszabadulva, felgyorsulnak irodalmunkban azok a folyamatok, amelyek közelebb visznek bennünket Európához. Az Irodalmi Szemle szerkesztői irodalmunk gyökeres, de nem elhamarkodott megújulását kívánják szolgálni, vállalva az ezzel járó kockázatokat és konfliktusokat is.
