Irodalmi Szemle, 1990
1990/3 - FÓRUM - Gyönyör József: Magyarok képviselete az államhatalmi szervekben
Lényeges változás állt be a helyi képviselők számában. Az apadás az 1964. évi állapothoz képest igen jelentős, elsősorban a magyar és az ukrán (rutén) nemzetiségű képviselőknél. Ezzel kapcsolatban említésre méltó, hogy az 1964. évi 9039 fővel szemben 1971-ben csak 6681 magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárt választottak meg képviselővé, de ez a létszám az 1976. évi választások után 7945- re emelkedett, s 1986-ban pedig 7910 főre. A magyar képviselők arányszáma ugyanakkor elérte, illetve túl is haladta a magyar nemzetiségű lakosság statisztikai számarányát. Az okokat kutatva megállapítást nyert, hogy a helyi képviselők számának csökkenése közvetlen összefüggésben áll részben a községek egyesítésével, részben pedig a helyi képviseleti testületek számának időközben módosított felső határával. A nemzeti bizottságok egyéb típusainál alig mutatkozik lényeges eltérés. Megjegyzem, a nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytörvény, azaz az 1968. évi 144. számú alkotmánytörvény 5. cikkelyének értelmében eddig sem a Szövetségi Gyűlés, sem pedig a nemzeti tanácsok nem fogadtak el törvényt a nemzetiségek jogainak valóra váltásával kapcsolatban. Az alkotmány szelleméből azonban arra lehet következtetni, hogy a lakosság érdekeinek védelme mellett nagyrészt a nemzeti bizottságok feladata, hogy törvényi rendelkezés híján is érvényre juttassák a nemzetiségek alkotmányban deklarált jogait. Köztudomású, hogy a nemzeti bizottságok tevékenysége közvetlenül érinti a lakosságot. Munkájukban nemcsak a választott képviselők vesznek részt, hanem egyéb állampolgárok is. Elsősorban a polgári bizottságok útján. Az 1986. október 17-ei állapot szerint Szlovákiában 3297 polgári bizottság működik. Tagjainak száma ugyanakkor elérte a 29 728 főt. Ezeknek a testületeknek 61,1 százalékát a városokban, 10,1 százalékát közepes nagyságú községekben hozták létre, majd 28,8 százalékát kisebb községekben. A tagok száma így alakult az egyes kerületekben: Nyugat-szlovákiai 8951 30,1 % Közép-szlovákiai 10 728 36,1 % Kelet-szlovákiai 7 610 25,6 % Pozsony, főváros 2 439 8.2 % A polgári bizottságok 29 728 tagja közül 2628 vallotta nemzetiségének a magyart, tehát 8,8 százalék. A magyar nemzetiségű tagok száma kerületenként így Dszlik meg: Nyugat-szlovákiai 1501 57,1 % Közép-szlovákiai 627 23,8 % Kelet-szlovákiai 470 17,8 % Pozsony, főváros 30 1,3 % A magyar nemzetiségű bizottsági tagok túlnyomó többsége, csaknem a fele a Nyugat-szlovákiai kerületben található. Ezzel szemben a kerületben élő magyar lakosság statisztikai részarányához képest (az 1980. évi népszámlálás eredménye szerint ez az arány 21,5 százalékot jelent) a magyar nemzetiségű tagok aránya túlságosan kevés (16,8 %). Ugyancsak kedvezőtlen helyzet alakult ki a fővárosban, ahol a magyar lakosság számaránya majdnem 5 százalék volt (pontosan 4,9 %). Ez tehát az oka annak, hogy a magyar lakosság az említett testületekben végzett munkájával kisebb mértékben veszi ki részét a közös ügyek intézéséből,
