Irodalmi Szemle, 1990

1990/3 - Hodossy Gyula: Hiányos közvetítés (elbeszélés)

megzavarja egy-egy kérdés (a röpkén a hangsúly). Miért olyan drága ez a szar (a szar korántsem azt jelenti, amit jelent, szinonimái a finom, izes, ízletes, zamatos, boldogító, kellemes, áldott, örömteli) szotyola? Ez nekik (a nekik a szotyolaárusítóknak szól) kommunizmus? Remélem, senki nem felejtette el, nyár van. Perzselő etc. A kocsmában csak a takarítók tartózkodnak, no meg a rendőrök. A rendőrök azért, mert tanulták, ahol a takarítók, ott a rendetlenség. A kocsmáros már bilincsben. A takarítók meg ki-kiszolgálják magukat. Ráérősen sörözgetnek. Nem is verejtékeznek olyan jókat. A kocsmáros épp az imént vallotta be, hogy Júliának ő adta a mérget. A rendőrök megelégedettségükben sorban homlokon csókolják az asztal tetejérfc ültetett kocsmárost. Már mindenki sörözik. A kocsmárost Is itatják. Teniszlabdánk a levegőben — amely tartalmaz neont is —, benne az ívben, gyors repülésben (az ellenséget felrobbantjuk). Már csak centiméterek választják el a hátráló ütőtől (A lendülethez szükséges a hátrálás, tudom, némely ellenséges körök másként propagálják játékosunk ezen cselekedetét, ezen kecses modulatát, amely elsősorban egy nemes levegővételhez hasonlít, vagy a szerelemtől szétnyíló karokhoz. Képzeljük csak el Tímeát, aki pár év múlva széttárja karját. Csodálatos, de az is lehet, hogy az első szerelmen régen túl van. Tímeát ez ügyben ki kell faggatni. Első számú feladat!) teniszlabdánkat, amely lehet tímeavérszínű is, és eljött a várva várt pillanat: teniszütőnk vasrácsának, de miket beszélek, teniszütőnk szilonhálójának — fenséges találmány — találkozása teniszlabdánkkal. A két ellentétes irányú tárgy — mert azóta az ütőnk a hátrálásból támadásba lendült — találkozása. Az ilyen találkozásokat meg szokták énekelni. A teniszlabdánk teniszütőnkkel való találkozásakor M izma feszül, feldagad. Mutogatja magát, mert bizony M izmos, erős, mint egy igazi munkás-paraszt, aki egyben díjbirkózó világbajnok, és érzékeny, mint a kínai rózsa, szép, mint a naplemente (a nap perzsel), gyors, mint a strucc, ügyes, mint egy japán karatebajnok. Ö, M! M szépséges lendülettel, kezében a teniszütőnkkel átéli a pillanat történelmi súlyát, jelentőségét. A háló kissé megnyúlik, engedelmeskedve teniszlabdánk akaratának, ami, de legyünk ünnepélyesek, aki, mint gyermek anyja ölébe, úgy fúrja be magát, hogy erőt vegyen, lelkierőt, meg más erőt, hogy aztán kilője magát, mint egy rakéta, vagy mint egy szellentés, de ezt ne tessék félreérteni, vagy mint az igazság az igazmondók szájából. Teniszlabdánk elhagyta teniszütőnket és bátran felvette a harcot a 75,51 % nitrogénból, 23,01 % oxigénből, 1,286 % argonból, 0,004 % szén-dioxidból, 0,00005 % hidrogénből, 0,0012 % neonból, 0,0003 % kriptonból, 0,00007 % héliumból és 0,00004 % xenonból álló (ős az ezeket fel-felváltó egyéb szennyeződésekkel teli) levegővel. A kocsmából időközben visszaérkeztek a takarítók. Kissé később a rendőrök is, akik ezt megelőzően a kocsmárost kibilincselték és visszarakták a csap mögé, mert bizonyítékok híján úgy gondolták, ez a teendő. Ahol valamit takarítani kell, ott valami nincs rendjén. De itt most minden a legnagyobb rendben volt. Mármint a harmadik játszma szünetében (a drágán árult szotyola miatt agyonvert, pontosabban megpofozott és megrugdalt árus már elvonszolta magát), a mi csodás és csodálatos helyszínünkön, ahol teniszlabdánk már elhagyta M teniszütőjét. A közönség, amely lehet, hogy nem is itt ül, lehet, hogy épp egy mozi