Irodalmi Szemle, 1990
1990/3 - Duba Gyula: Az író az igazsággal álmodik (elbeszélés)
Duba Gyula Az író az igazsággal álmodik Az író álmában találkozott az igazsággal. Reggel már nem emlékezett az alakjára, csak megegyezésük bizonyosságára, hogy másnap ismét találkoznak. Az élmény olyan erős és tiszta volt, hogy biztosnak vette aznapi találkozásukat. Kellemesen érezte magát tőle. Izmai jólesően zsibongtak, tettre kész erői valósággal kivetették ágyából. Néhány ruganyos mozdulatot tett, csípőhajlítást és gyors karlengetést, mély ívű fejkörzést végzett, jókedvében hangosan fütyörészett. Bekapcsolta a rádiót, éppen híreket mondott. A föld ózonrétegén keletkezett rés veszélyéről beszélt, katasztrófalehetőségnek minősítette. Majd a bukott politikust említette, aki egy külföldi lapnak adott interjújában azt állította, hogy a történelmi helyzet megítélésében és a tennivalók felvázolásában neki volt igaza. A bemondó szerint azonban a politikus súlyosan téved és veszélyes öncsaló. Az ellentmondástól az író türelmetlen lett, kedvetlenül csavargatta a keresőgombot. Egy másik állomás híreiből arról értesült, hogy az illető politikus szavahihető, rendes ember, becsületes, karizmatikus típus, és a véleményére feltétlenül adni kell. A harmadik állomás hangja azonban tárgyilagosan megállapította, hogy a politikus a történtekért másokra igyekszik hárítani a felelősséget... A fekete műanyag dobozban halkan zümmögött földünk számtalan elektromos zaja, az emberiség ezer nyelven szólt az igazságról, száz műfajban fogalmazta meg és számos felfogásban hirdette véleményét, tudósított, tanított és szórakoztatott. Ellentmondást nem tű- rően tartotta hatalmában a hallgatókat. Az írót megérintette a sejtés, hogy az igazság ezerarcú, megszámlálhatatlan létformája lehet, nem lesz köny- nyű találkoznia vele! Bár az álom kiszámíthatatlan, most egyértelmű és határozott volt, elébe hozta és bemutatta neki az igazságot. Az élet nem lesz ilyen nagyvonalú! Magának kell megkeresnie tárgyaló partnerét! A megsejtett nehézségek ellenére bizakodó maradt, gondosan borotválkozott, arcbőrét Pitralonnal locsolta, elegánsan öltözött, nyakkendőt kötött, és pénzt vett magához, hogy a fontos találkozásnál anyagi gondjai ne legyenek. Ilyen előzmények után indult a szerkesztőségbe. Enyhe izgalmat érzett, jóleső volt a várakozás. A találkozás színhelye azonban egyelőre ismeretlen, körülményei sem sejthetők. Ezért minden helyzet, alkalom és esemény fontos lehet. Leg-
