Irodalmi Szemle, 1990
1990/3 - Zirig Árpád: fiatal fenyők tánca; mindent elveszítek; idegen csókja... (versek)
mindent elveszítek mintha új tűzhányó keletkezne alattunk imbolyognak a sírkeresztek nagy jelképeink részegen dülöngélnek tart a játék húzd meg ereszd meg csak a csillagokhoz nem mérd magad! Itt minden röghöz minden szóhoz szenny tapad a félig gondolt gondolatoktól is félek nagyanyáink szájában kibicsaklik az ének nem csak adoma itt a turáni átok esik az eső falakban vér szivárog fekete felhő fekete füst száll idegen csókja gyilkos halál ház épül körém hírek meg vádak hű fia most hogy legyek rám telepedett hazámnak csak üljek némán mint aki az övéit várja miközben fiam lányom elbolyong elvész a zimankós éjszakában hát épp ezért szólni kell mégis hisz miénk az ing a fehér mit díszvacsoráitokon viseltek és miénk e költemény bár ezt kimondani kicsit tán félek is mert úgy vagyok én már hogy mindent elveszítek remélve egyszer tán még a veszejtő zsebet is idegen csókja k i
