Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Tudós és ember
Turczel Lajos Az irodalom igaza című tanulmánykötete előszavában Rákos Péter szerényen „mindenes”-nek nevezi magát. A „mindenes”, „mindenesség” szavaknak nálunk egy speciális jelentése is kialakult. Az ötvenes években volt ez, amikor az összezsugorodott és szellemileg telítetlen kisebbségi irodalmi életben a „mindenesség” vállalására gyakran égetően szükség volt. Főleg naiv vagy a sivár helyzettől elkeseredett fiatal emberek vállalták, s mivel ők maguk is tapasztalatlanok, kezdők voltak, a vállalkozásuk lépten-nyomon fiaskókkal, melléfogásokkal járt, de ez a kiforratlan közvéleményben kevéssé tudatosodott. Rákos más jellegű, más indíttatású és jól behatárolható mindenességének erős szellemi fedezete van. Az igényes filológus belső sokoldalúsága ez, melynek összetevői és kialakítói: a filológiai alapanyagoknak, a magyar és cseh irodalomnak és irodalomtudománynak fölényes ismerete, széles világirodalmi tájékozottság és elméleti érzékenység, történelmi, filozófiai és pszichológiai műveltség, széles nyelvtudás. Szakmai sokoldalúságát — az adottságok és a felkészültség mellett — munkahelyi körülményei, irodalmi és tudományos kapcsolatai is befolyásolják, körülhatárolják: a prágai egyetemen cseh anyanyelvű magyar szakos hallgatóknak ad elő magyar- és világirodaimat, s irodalomelméletet; egyik fő szervezője és irányítója a csehországi magyar fordításirodalomnak; maga is fordít, szépirodalmi fordításokhoz előszavakat ír, elméleti tárgyú tanulmánykötetek összeállítója és részben fordítója, fontos versantológiák válogatója; a Cseh Írószövetség tagja, a Magyar Nemzetközi Filológiai Társaság tagja és tisztségviselője, cseh, magyar és más nyelvű folyóiratok munkatársa. Sokoldalúságából először az elméleti érzékenységet és felkészültséget emelem ki, amely a mi eredendően fogyatékos kisebbségi szellemi életünkben kezdettől ritkaságszámba megy. A két háború közti időben én csak egyetlen képzett teoretikusról, Pécsi Gusztáv nagyölvedi plébánosról tudok, s ő sem humán szakban, hanem az elméleti fizikában tevékenykedett, s ráadásul meglehetősen korszerűtlen volt, mert német nyelven is megjelent könyveiben Einstein relativitáselméletét igyekezett cáfolni, mint ő írta: liquidálni. Rákos szaktanulmányaiban általában erős irodalomelméleti telítettség tapasztalható, s par excellence elméleti tanulmányai, vitacikkei is jócskán vannak: behatóan foglalkozott az irodalmi érték- elmélettel és axiológiával, az amerikai újkritikáról terjedelmes polemizáló értékelést írt, Ady szimultán ritmusát angol nyelvű tanulmányban elemezte, s bekapcsolódott a magyar nemzeti versidomról, a hangsúlyos ritmusról hosszú idők óta folytatott vitába is. Ez a hetvenes-nyolcvanas években rendkívüli módon kiterebélyesedő ritmusvita egyébként kellemesen meghökkenti, de egy szomorú reflexióra is készteti az embert. A negyvenes években még úgy tűnt, hogy a hangsúlyos verselés kérdéseit Arany János, Arany László és Négyessy László végleTudós és ember Rákos Péter 65 éves
