Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - Csóka Ferenc: Akik magukévá tették az eszmét (novella)
Csóka Ferenc Akik magukévá tették az eszmét i A Végrehajtó újra és újra hinni kezdett a túlvilágban, ahányszor a Főpap hivatta. Könnyebb elpusztulni, ha egy másik élet kapujának tekintjük a halált... Rettegett az alig-alig teljesíthető parancsoktól. Egyszer valószínűleg kudarcot vall, vagy ha nem, a templom titkainak tökéletes ismerete révén „sikerül” majd a melléből előmeredő tőrhöz jutnia. Mindenki helyettesíthető ... Tejfölösszájú ifjoncként, midőn még a Nap isteni tüze égett a szemében, teste erőtől duzzadt és mérhetetlen tenni vágyás feszítette keblét, őt is magával ragadta az eszme. A templom szolgáltaiéban aztán hamarosan rá kellett döbbennie a kiábrándító valóságra: a porban csúszók, kik önnön érvényesülésük érdekében egyvégtében körbenyaldosták és szóvirágokkal halmozták el. A Főpap hitte, hogy tévedhetetlen. A személye ellen szóló kritikákat eszmegyalázásként torolta meg. A Végrehajtó gyűlölte őt, holott tudta, csupán egy megszédített, őrült csecsemő. Az igazi bűnös a környezete. Kezdetben üvölteni szeretett volna, világgá ordítani az undorító igazságot, ám minthogy nem volt híján a sütnivalónak, időben észbe kapott. A templom agyafúrtan csiszolt fogásai, káprázatos színjátékai, állandóan meg-megújuló ötletei túlontúl megigézték, álomba ringatták a nyomorult, hiszékeny, megszokott értékrendjeiket mindenek elé helyező kisembereket. Senki sem hinne neki. Bolondnak tartanák. Szerintük az, hogy élnek, kizárólagosan a Főpapnak köszönhető ... Sokáig igyekezett tiszta maradni, ezt azonban lehetetlen volt egyeztetnie az életben maradással. Időben minél távolabbra tolni az elmúlás óráját, csupán ennyi, amit tehetett. Lassan eggyé vált a Főpappal. Testrésze lett. Egy a végtelenül sok csápja közül... Meggörnyedve lépkedett a hideg folyosón, a falakból előmeredő fáklyák táncoló fényei ide-oda rángatták árnyékát a nyirkos köveken. 2 A Főpap fehér csuklyája alól méricskélte, szemrevételezte a Végrehajtót. Hüllőtekintete végigsiklott az arcán: cserepes száján, vékony, egyenes
