Irodalmi Szemle, 1990
1990/2 - Hajdú István: A kutyákról és másról (elbeszélés)
Hajdú István A kutyákról és másról Mottó: Nem harap mindenki, aki ugat! A kiéhezett kutyák lassan kóborolnak. Lépteiken látni azt a kilátástalan- ságot, melyet vak göndörségnek neveznék. Mozdulataik egy olyan kutat juttatnak eszembe, amely irtózatos lassúsággal csörgeti olajozatlan láncait. Várnak, vakkantanak, néha ugatnak. Ritkán, csoszogó lépteikkel besurrannak ide-oda, pislantanak, vakkantanak — odébb állnak. Nehéz az élet, mondogatta nagyapám. Nem hittem. Most sem hiszem. A kutyák hiszik. A nyál óriási csurdancsokban folyik fogaik között. Kitermelődik ragacsos börtönében, megnyúlik, halk folyással kiszökik a rácsok között. „Tttö” — a nyál. „Phö” — a kutyák. Ugyanis mindent féltenek magukból. Azt a kis nyálat is, amit a szél, lágy ágyon ringatva, földre, fára, fűre, kűre (a rím kedvéért) huppant le. Csodálatos a természet. Különböző kutyafajok vannak. Felülről lefelé: bernáthegyi, agár, farkas, véreb (neve vérmességre utal, buta és átejthető), pincsi, korcs. Van hím és nőstény eb. Továbbá kutyagumi. Ritkán van boldogság és szeretet a kutyatársadalomban. Közösen teremtik javaikat, kutyagumit sem ér az egész. Kivéve a koncot és a jó velős csontot. Vasárnap ebédkor: pfö, pfö, bö, bö — hallani a kutyaólakból, majd némi nemi élet, másnapig. Hitvesebbel, vagy mantinelből. így születik a sok korcs. Azok új korcsokat nemzenek, és így lassan korcssá változik az egész kutyanem. Vaú (lehetne Ámen is, az olvasó fantáziájára bízom). De itt még nem tartunk. Itt van például a sakál. Vonít, amikor a Hold szép kerekded. Egyesek szerint különleges reflex- és viselkedésmechanizmust vált ki a szőrösökből. Különösen jól olajozza hangszálaikat, megkeni, mint kés a zsíros kenceficét. Merészebbek ilyenkor, veszettségi járvány terjed — 2 méterrel a talaj felett. Tudósaink, agyafúrt számításokkal, napra előre tudják jelezni a veszettség periódusait: dec. 31—jan. 1., febr. 28., márc. 8., 15., ápr. 20., máj. 1., 9., aug. 29. ... Néha felüti az orrát októberben, novemberben is (lehet, hogy valami kimaradt — vakkantsd oda!). Észtraktorjaink azt javasolják, húzódjunk ilyenkor jó mélyen odúnkba, fordítsunk kettőt a kulcson, tegyünk egy marék kutyszőrt (kapni minden erre kijelölt helyen) a zsebünkbe, s perdüljünk hármat tengelyünk körül eme mondókát ismételve szuggesztívan: buta kutya kutyuci
