Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Görözdi Judit: Hiányzó csend és dadogás (Duba Gyula: Aszály)
GÖRÖZDI JUDIT Hiányzó csend és dadogás Duba Gyula: Aszály I. A regény 1989-ben Pozsonyban, a Madách kiadó gondozásában, 349 oldalon jelent meg. Duba Gyula csehszlovákiai magyar irodalmunk neves alakja, ez a könyve azonban meghazudtolja hírét, nevét. Szándéka művével - amennyiben jól értelmeztem - mindenképpen értékelendő: megfogalmazni felvidéki magyarságunk léte kontinuitásának egyik jelentős szakadáspontját, avagy épp e kontinuitás árát; megragadni a Történelmet és az Időt, amint „méltatlanul és indokolatlanul“ (314. oldal) megnyomorítja a közösségi és egyéni sorsokat. A regény cselekménye egy Garam menti faluban, Atagyarmaton játszódik, konkrétabban a Gál család történetét beszéli el a legifjabb Gálon keresztül; hírt ad egy határ menti magyar falu második világháború környéki viszontagságairól: a Csehszlovák Köztársaság idejéről, a Magyarországhoz való visszacsatolásról, háborúról, menekülésről, kitelepítésről, reszlovakizálásról. S ahogy a nagy aszály idején apadt el Atagyarmata mellett a Patak, úgy száradt ki és kérgeseden meg e hányattatások közepette a falu lelke, hogy hagyja megbontani évszázadok formálta rendjét s elveszítse megtartó erejét. A háború utáni időszak az, amikor végleg fel kell bomlaniuk a régmúlt hagyományai szerint működő közösségeknek, át kell vennie a falunak is a racionális kultúrák ritmusát, ezzel épp önmaga rendjét tagadva meg. Gál a regényben „többre hivatott“ falusiként a közösségből való kiszakadásnak az előképe már a gimnáziumba való beiratkozással. A fabula szerint alapállapota, a „kitörésre elrendeltség“ mint pozitív értelmezésű sorsra való elhivatottság jelenik meg. Falja a világot, érzékeny, keresi az okokat. A jövő fényében kitörése az egyedül választható út, a múltéban viszont az elítélendő. Nagyanyja (a múlt) szidalmai révén negatív értékítélet is kerül a pozitívan jelölt sorsív mellé. A kétséget Gál számára a faluba való visszakerülés, sikereknek és megaláztatásoknak, emberi észleléseinek korszaka hozza. A döntés mégis csupán a szakítás lehet, a történelmi idő kényszere. Gál István, Gál apja az, aki marad. Meghasonlott magával, de a gyökerekhez való ragaszkodás erőt önt bele. Harca belső: elvei és hagyományai ütköznek, míg Gált külső hatások irányítják (a tanító és a pap küldik továbbtanulni, pajtása bírja rá a vállalkozásra, végső elhatározását Simek Lojzo ajánlata és a pap távozása váltja ki). Mintegy enged az idő szavának: „A nagymama sem bírta a tavaszt, a megújuló természeti erők megölték. (...) Ilyen
