Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - A. Szabó László: festett-KERESZT-kérdés (vers)
A. Szabó László sem különböznek csak a madarak vérétől meghízó vászon teszi ünnepélyessé őket de a szögek azok a picike szögek sejtetik a hiányt ha mégsem hát megfestem harminchárom éved is szimbolistának tartanak majd pedig nem tudok festeni de KERESZTET RAJZOLOK TEHÁT VAGYOK jelentem közép-kelet-európából hol faragatlan fegyver a kereszt földbe fúródó diófapuska és mellette századunk csíráiból kinőtt sok-sok kopjafa orgonasípként sorakozó korhadt totem de ezt nem én festettem én nem is tudok festeni én csak egy keresztet csak egy keresztet rajzoltam apró szögekkel alig észrevehető szögekkel egy kihalt falu közepén újjáéledt rügyekkel megpihenni leülsz egy friss dózernyomba fejed fölött bombázó keresztek húznak el ezt sem én festettem nem én nem is tudok festeni ha felnőnek a fák keresztek lesznek becsapták őket sosem volt másképp mint ahogy az embereket is becsapták ajkuk fohászra nyílik ahány kisgyermek annyi temetés a fák halottainkkal vannak teleaggatva ahány temetés annyi kereszt keresztet formál az ember két keze nyelvben bujdosókra vár mindenkinek kiút a kereszt de ezt sem én -
