Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Hajdú István: A fenyőfa (elbeszélés)
Hajdú István Honnan jöttek, minek, miért volt márványba vésve a nevük? Ő tudta, csak éppen ezek a dolgok nem tudták lekötni a figyelmét. Túl távoli volt számára ez a csinált fetisizmus. Tőle állhatott volna itt akár egy gyárkémény is, sötét bajuszát a felhőkbe törölgetve. Lépteket hallott. Azonnal felismerte a méltóságteljes járást.- Jó estéi - köszöntek rá. - Kérem, van egy problémánk és úgy gondoltuk, talán ön tudna nekünk segíteni. A sötétben nem ismertek rá.-Jó estét. Miben lehetek a segítségükre?- Tudja, nemrég még itt volt egy óriási fenyőfa. Nagyon fontos lenne számunkra, hogy megtaláljuk. Ön talán tudja hová tűnt?- Sajnos, nem tudok önöknek segíteni. Én nem vagyok ennek a városnak a lakója. Megigazította táskáját és elballagott.
