Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Hajtman Béla: Miserere (elbeszélés)
Hajtman Béla Ó, csat spricc-spricc Összeül a csattanács (generálpauza) A nem várt, döbbenetbotrányos eseményre a karmester kipucsítja fenekét puccs-puccs ritty-rotty Elviszik a karmestert, fűtő lesz belőle A pattanásos seggű, tűzrőlpattant, csattogó kloákájú menyecskék karikázót járnak Ó, szüzek tüzet viszek, tüzet viszek Ó, karmester bőszét, izzót, lángolót Ó, jaj csattog a kloáka, pattog a kukorica férjhez ment a Mangó Vica Ó, szó ádámi, évai vizet, vizet! Bárót már első találkozásunkkor megkedveltem. A szülői ház prűd, tekintélyelvű neveltetéséből kikerülve nehezen tettem szert barátokra. Felszabadult kicsapongásaival, határtalan tekintélyrombolásával, konvenciókat áttörő arcátlan, számomra akkor még fenntartásokkal fogadott viselkedésével rejtélyessé vált szememben. Talán a gátlásaimat rejtő, szelíd humoromra, jókor tálalt poénjaimra nyújtott kezet barátságunk megpecsételéseként. Régi sírhelyeket, isten háta mögötti lakatlan kertudvarokat, elhanyagolt utcarészeket bóklásztunk végig. Sörkertek faárnyékolta, hűvös zughelyein öntöttük magunkra a frissen csapolt, szennyvízhabra emlékeztető keserédes, sárgás-barnás, komlóból fakadt, vizezett löttyöt. Mértéktelen „addigmígpénzvan“ lelkesedésünk a hunyorgó falevelek között átszüremkedő fénycsillámok hatására a hőzöngő-ujjongó „addigmíg- sörvan“ önfeledt, nemcsak örömtől mámoros, kottázatlan és elismételhetetlen, gyakorlatlan énekes fülsüketítően érdes, skálázásszerű próbálkozásaiba merült- került-hevült; talán agg varjak krákogásafogyott, rekedtes-látomásos tátogásai- ba renyhült, erőltetetten szilaj, hangorkános, záróráig tartó, nevezzem így: dalszerű brékogássá fajult. Báró a másnapi bóklászásunk idején - mert többet ért az időtől megfakult sírfeliratokat megfejteni, mint szemináriumokra járni feledve a szertelen, késő estig húzódó, sörbeborult elménk irányította rögtönzéseit, családja származásának szépapjától eredeztetett játékos levelezésének történetébe kezdett... Előadása fejfájással járt. Ha tompulásig iszom magam, vag\ másnapos vagyok, és valamire érdekfeszítően figyelek, belefájdul a fejem, főleg azért, mert...- Hegyi, a kutyafáját, kiömlik a kádból a víz. Öntsd az uborkát, öntsd, az istc nit!
