Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Szépfalusi István: Család és anyanyelv (szociográfia)
Család és anyanyelv seknél, mint ahogy jártam néhány éve az egyik országban. Mondjuk Nagy nevű ismerősömet kerestem, címét kutattam a telefonkönyvben. Nem gondoltam, hogy az N betű helyett a D-nél keressem. Mert ugyebár, a D-betű alatt találhatók a „de“-k. Vagy német változatban a „von“-ok. Régi, feudális Magyarország, máig kísértő címkórság! Mint a Nyugat-utánzás vágya, Kelet-Európában. Nekünk Ausztriában érthetetlen. Nyugatra utazó kereskedelmi alkalmazottak hajlamosak arra, hogy kiküldetésük előtt azonnal megváltoztassák utónevüket az illető célországnak megfelelően, s lesznek egyszerre Stefanok, Stevenek, Etiennek. Sokféle névjegyet kell nyomtatniuk. Ausztriában megtanulhatják: nem szokás az ilyesmi. Bartók, a bécsi hangversenyteremben megmaradt Bélának, nem csináltak belőle Adalbertét. De Johann Straussból hamarosan Strauss János lett magyarok között, meg Bach János Sebestyén, Johann Sebastian Bach helyett. Meg Marx Károly és Luther Márton, Kálvin János és Masaryk Tamás. Mintha valamennyien magyarok lettek volna. A magyar glóbuszon. Szóltam erről már Lőrincze Lajosnak, nem vette fel a kesztyűt. Tudom, igaza van. Ez nem nyelvhelyesség kérdése. Annál inkább szembe kellene nézni a kérdéssel. Hivatali váróteremben régi ismerőssel találkoztam. Két éve élt Ausztriában. Kölcsönös üdvözlés után szóba elegyedtünk. Első mondata meglepett.- Itt beszéljünk németül. Mit szólnak hozzá, ha meghallják? Kérdezte gyanakvón. Hát ahhoz meg mit szólnak, ha négyszemközt, egyedül várakozva nem magyarul beszélünk?- Nemigen beszélek már magyarul. Ezt itt, tudja, nem szeretik. Főleg a sok rossz hírű jugoszláv idegen munkás miatt. Idegen munkásnak nevezte a vendégmunkásokat. Tudatosan. Mert így hallja üzemében, munkások között.- Nekem a férjem magyar. Én csak megtanultam tőle magyarul. Szerb az anyanyelvem, de itt inkább beszélek rosszul magyarul, mint szerbül. Még a bíróságon is, tudja, inkább magyar tolmácsot hívtam. Ezt tanácsolta az ügyvédem. Mert a per megnyeréséhez, nyilván úgy gondolta, így nagyobb az esélye. Mert az idegenekkel szembeni gyanakvás, főleg szlávok iránti, tartózkodáshoz vezet. Munkanélküli volt. Alaposan megválogatja a munkát. Kihasználja a jóléti társadalom adta szociális biztosítási rendszert. Hét-nyolc kékért, ezresért nem vállal munkát. Inkább stemplizni jár, élvezi a munkanélküli segélyt. A második világháború óta Bécsben élő asszonyhoz vezet utam. Az angol övezetben telepedett meg annak idején.- Rettenetesek ezek az új magyarok. Hová is jutott a szép magyar nyelv. Az ikes igék használatát a magyarországiak állandóan keverik. Elmehetnének nyelvtant tanulni Pozsonyba, persze a mi időnkben... Méltatlankodott, Bécsben. Kijavítja a magyar körökben barátait és az ismeretlenek hibáit. Ugyanakkor, magunk között megvallotta: fia alig ért magyarul. Sajnálja.- Magyar család vett magához 1924-ben. Annak idején semmit sem tudtam németül. Egyetlen szót sem. De magyarul nem felejtettem el. ízesen beszél magyarul. Csak olijant mond, ahogy tanulta. Pedig családjában senki sem tud magyarul.
