Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Szépfalusi István: Család és anyanyelv (szociográfia)

Szépfalusi István A jelenlévő ausztriai, jugoszláviai és romániai magyar szülők említést tettek a magyar nyelvű rádióállomások nyelvápoló, nyelvművelő jelentőségéről. A je­lenlévők egyaránt nagyfokú nyelvromlást észleltek a magyarországi magyarok nyelvében, s főleg azt tartották aggasztónak, hogy ezt az egyetemet végzettek is „művelik“, sőt irodalmi szintre emelik.- Különbség van abban, hogy én a brett mellett káromkodok. vagy azt egy középiskolai tanár teszi az osztályban. A jelenlévő magyarországi magyarok figyelmeztettek arra, hogy nemcsak mo­rális kérdésekről van szó. Idézték Lőrincze Lajos „Édes anyanyelvűnk“ című, az osztrák „Achtung Sprachpolizei"-hez hasonló rádióadásait, két könyvét és a Nyelvőr című folyóiratot. Szóba hozták a Repülj páva mozgalom megindulását, és annak figyelemmel kísérését kérték.- De aki bírál, az maga beszélje tisztán anyanyelvét. Ejtse helyesen a szavakat keleten, ne keverje kényelemből, önfegyelem hiányában nyugaton. A legna­gyobb felelősség természetesen a rádióé és a Magyar Televízióé. Azok hatása a legnagyobb. A Bécsben 1972. március 15-én tartott megbeszélésen feltűnt, hogy három magyarul megtanult bécsi születésű osztrák asszony szorgalmazta leginkább a magyar nyelvtanítást. Az értekezlet Illyés Gyula Gondolatok a magyar nyelv megőrzéséről című írásának ismertetésével fejeződött be. „Nem is olyan régen az a babona pusztított az idegenbe került szülők világá­ban. hogy gyermekeiket minél hamarabb az új környezet nyelvére fogják. Mert úgy hamarabb elsajátítják azok az új nyelvet; időt nyernek a tökéletes beillesz­kedés dolgában. Fejüket nem terheli a múlt, agyuk tisztábban, könnyebbülteb- ben működik. Megannyi tévedés! - A gyermeki lélek tudományos vizsgálói me­rőben más megállapításokat tettek legújabban, de részben régebben is. A kétnyelvűség nemcsak hogy nem akadályozza a gyermeki elme fejlődését, hanem éppenséggel serkenti; frissíti és erősíti. Anyanyelvűnk szavai márvány- vésetként rögződnek agyunkban. Az az ötletes szerkezet, mely anyánk öle után már első pihenőhelyünkként szolgált, számunkra hitelesen, tovább nem magya­rázható sorrend alapjaként mindvégig az ágy lesz. Ha megtanuljuk más nyelven is a nevét, attól az eredeti ágy képe és élménye nem homályosul el, hanem éle­sül. tárgyszerűbbé válik, s így - mondhatni - jobban használhatóvá is az elmé­ben. Azt különösebb tudományos vizsgálat nélkül is tudta a világ - főleg a módo­sabbak -, hogy a két nyelven beszélő gyermek hamarabb lesz önálló és öntuda­tos. Jó föllépése, érvényesülése a társaságban - majd a társadalomban - hama­rabb következik be." A beszélgetésről hírt adtunk. Ezt követően kopogtattam be a következő véle­ményt képviselő családhoz.- Nem értem magukat. A Magyar Lelkigondozó Szolgálat létezését erőltetett- nck tartom. Semmiképpen sem tekinthető véletlennek, hogy éppen magát vá­lasztották lelkésznek, annak idején. Magát, aki nem magyar. Köztudott dolog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom