Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Szépfalusi István: Család és anyanyelv (szociográfia)
Szépfalusi István nek, de valamennyi fiúgyermekük tökéletesen megtanult magyarul. Pontosabban fogalmazva: valamennyi megtanulta édesapjuk tájszólását. Élvezet volt hallgatni őket. Ebből soha, semmi bántódásuk nem lett a községben.- Tudja, mi ezermesterek vagyunk. Bárkinek valamilyen szerelésre van szüksége a faluban, mindjárt minket hívnak. Bádogozunk, kutat ásunk, házat építünk. Amire szükség van, azt elvállaljuk és csináljuk. Ezért szeretnek, becsülnek munkánkért a faluban és a környéken. Aztán előnyünkre vált. hogy egyszerre öten megyünk a munkába, ha a szükség megkívánja. Nem szégyenlenek magyarul beszélni a tiroli hegyek között. Nem úgy. mint az az alsóőri magyar, illetve osztrák - Alsóőrön a magyar magyarországit jelent! aki a felmérés időszakában a kultúrantropológiai vizsgálatokat végző Michal So- zán észak-amerikai antropológusnak elmondta: „mi mán se magyarul, se nime- tül nem juó beszilünk“. Az anyanyelv használata hitvallástétel lehet.- Sohasem vallottam magam Magyarországon magyarnak, az állampolgárság az nem számít, az kényszer manapság. Tartozéka az életnek. Ausztriában viszont magyar vagyok. Mint a legtöbben a magunkfajta emberek közül. Persze, nehéz volt megbocsátani a magyaroknak. Nem igaz. hogy valamennyien ki akartak toloncolni minket. Nem ők akarták ezt. Mások mondták nekik, hogy csinálják. Meg kellett tenniük. Noha ez senkit sem mentesít. Eszembe juttatja számos volt magyarországi sváb vagy népi német családnál szerzett tapasztalatomat. Szavait mások erősítették meg. Más falubeliek.- Szeretem az én szép magyar hazámat. Magyarnak vallom minket. Magyarrá lettem, az évek elmúlt, odaát. Nem kényszer erre senki. Igazán niemand. Lehettem volna volksbundista. De nem. Én már amikor azok jöttek, magyarnak éreztem. Persze 46. ez nem számított. A párttitkár, a kommuniszt. az számított. Én becsületes ember, nem: asszony, ezt mindenki tudja. Vacsorára hívott. Tartózkodnom kellett a szokatlanul zsíros, magyaros ételtől.- Még Önnel sem vagyok hajlandó magyarul beszélni. Itt Ausztriában. Hát mit gondol! Magyarosítani akar minket? Én és a magyarosítás, gondoltam. Németül folyt a beszélgetés. Mindvégig. Viszont tudom, ez még nem zárja ki azt. hogy távozásom után azonnal magyarra váltják a szót. A lelkész hatóság. Egyfajta fél-veszélyes hatóság. Az óvatosság sosem ártott.- Magyarországon 1948 óta. amióta hivatalosan elválasztották az államot az egyháztól, a kettő egy. Abban az országban minden rendelet fordítottja igaz. Vagyis, ha azt mondták, szétválasztották, akkor ez azt jelenti, hogy összekötötték. vagy bekebelezték. Ahogy akarja.- Ausztriában a hivatalos nyelv a német, ezért beszéljünk németül. Ehhez ragaszkodom. Gondolatmenetét követtem, egy ideig. Aztán felhagytam vele. Inkább felvetettem a következő kérdést, hogy a kérdőív kitöltésével haladjak. Értékelésre akkor úgy sem volt idő. Az a jövő. bizonyára mások feladata.- Magyarul én a katonaságnál tanultam. 45-56 között aztán muszáj volt otthon magyarul beszélni, pedig a fater nem tudott jól. Szüleim féltettek a magva
