Irodalmi Szemle, 1990

1990/10 - Szépfalusi István: Család és anyanyelv (szociográfia)

SZÉPFALUSI ISTVÁN Család és anyanyelv „Valami nyelven szólhat az ember, annyi emberi személyt teszen, ha tíz nyel­ven szólhatsz, mintha tíz ember volnál, mert mindenik nemzet az kivel szólsz, ő félének és ugyan barátjának tart.“ Népszerűsíteni kellene a népek között Bor­nemissza Péter ősi reneszánsz eszmeiségű igéit. Magyarok között gyakrabban idézni. Hogy több nemzet, szomszédos népek is barátjuknak tarthassák!- Magyarországról hozok asszonyt. Öt éve élek Ausztriában. Ausztriától megkaptam az osztrák állampolgárságot, Magyarországtól pedgi amnesztiával az elbocsátást. Ausztriában felépítem a házam, Magyarországról hozom belé az asszonyt. Odaát ismerkedtem meg vele. Átjárok elég sűrűn. Nem számít a be­váltás. Behozom a ráfizetést tankolással. Egyszer átjöhetett velem, megmutat­tam a készülő házat, s akkor megkérdeztem tőle, itt álltunk ezen a helyen: átjön- e ebbe a házba feleségnek? Igent mondott. Jövőre esküszünk. Addigra készen lesz a ház. Végigvezetett a készülő épületen. Egyedül dolgozott a házon.- Ennyi idő alatt odahaza sohasem építettem volna házat. Itt senki sem segí­tett, csak az osztrák szomszédok. Azoknak munkával visszaadom a segítséget. Persze az osztrákoktól kaptam a házhoz kölcsönt. Minden további nélkül. Csak a fizetésemet kellett igazolnom, meg a menedékjogomat. A szürke igazolványt. A telket a magam erejéből vettem. Ahogy a legtöbben. Elmondta, mi hol fog állni, építi jövőjét. Megmutatta a két gyerekszobát is. Minden emeleten, három szintes a ház, faltól falig csem- pézett fürdőszoba és mellékhelyiség. Központi fűtés. A házban két garázs. Az egyik az asszony kocsijának, a másik az övé. Az utóbbit már használja.- Jugoszlávián át hoztam ki a férjemet Magyarországról. Ha szabad ezt egyál­talán így mondani? A Balaton mellett, bálban ismerkedtünk meg. Nem volt könnyű kijönni. Fordítva még csak megy valahogy, ha külföldiek hoznak felesé­get Magyarországról. Fél év az ügyintézés. De férjet vinni Ausztriába, úgy lát­szik nem lehet. Vagy nem szokásos. Aztán segítettünk magunkon. Ha ment vol­na törvényesen, jobb lett volna, úgy ahogy ez minden nyugati országban termé­szetes. De hónapokat várni?! Ki győzi? Már kezdetben megmondták: nem biz­tatnak semmivel. Miért nem jövök vissza Magyarországra? Az asszonynak oda kell menni, ahol a férje lakik. Gondoltam, mi közük hozzá, de nem akartam vi­tatkozni. Beszéltem nekik emancipációról. Azt mondták: jó-jó, édeském, ne­

Next

/
Oldalképek
Tartalom