Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Szépfalusi István: Család és anyanyelv (szociográfia)
SZÉPFALUSI ISTVÁN Család és anyanyelv „Valami nyelven szólhat az ember, annyi emberi személyt teszen, ha tíz nyelven szólhatsz, mintha tíz ember volnál, mert mindenik nemzet az kivel szólsz, ő félének és ugyan barátjának tart.“ Népszerűsíteni kellene a népek között Bornemissza Péter ősi reneszánsz eszmeiségű igéit. Magyarok között gyakrabban idézni. Hogy több nemzet, szomszédos népek is barátjuknak tarthassák!- Magyarországról hozok asszonyt. Öt éve élek Ausztriában. Ausztriától megkaptam az osztrák állampolgárságot, Magyarországtól pedgi amnesztiával az elbocsátást. Ausztriában felépítem a házam, Magyarországról hozom belé az asszonyt. Odaát ismerkedtem meg vele. Átjárok elég sűrűn. Nem számít a beváltás. Behozom a ráfizetést tankolással. Egyszer átjöhetett velem, megmutattam a készülő házat, s akkor megkérdeztem tőle, itt álltunk ezen a helyen: átjön- e ebbe a házba feleségnek? Igent mondott. Jövőre esküszünk. Addigra készen lesz a ház. Végigvezetett a készülő épületen. Egyedül dolgozott a házon.- Ennyi idő alatt odahaza sohasem építettem volna házat. Itt senki sem segített, csak az osztrák szomszédok. Azoknak munkával visszaadom a segítséget. Persze az osztrákoktól kaptam a házhoz kölcsönt. Minden további nélkül. Csak a fizetésemet kellett igazolnom, meg a menedékjogomat. A szürke igazolványt. A telket a magam erejéből vettem. Ahogy a legtöbben. Elmondta, mi hol fog állni, építi jövőjét. Megmutatta a két gyerekszobát is. Minden emeleten, három szintes a ház, faltól falig csem- pézett fürdőszoba és mellékhelyiség. Központi fűtés. A házban két garázs. Az egyik az asszony kocsijának, a másik az övé. Az utóbbit már használja.- Jugoszlávián át hoztam ki a férjemet Magyarországról. Ha szabad ezt egyáltalán így mondani? A Balaton mellett, bálban ismerkedtünk meg. Nem volt könnyű kijönni. Fordítva még csak megy valahogy, ha külföldiek hoznak feleséget Magyarországról. Fél év az ügyintézés. De férjet vinni Ausztriába, úgy látszik nem lehet. Vagy nem szokásos. Aztán segítettünk magunkon. Ha ment volna törvényesen, jobb lett volna, úgy ahogy ez minden nyugati országban természetes. De hónapokat várni?! Ki győzi? Már kezdetben megmondták: nem biztatnak semmivel. Miért nem jövök vissza Magyarországra? Az asszonynak oda kell menni, ahol a férje lakik. Gondoltam, mi közük hozzá, de nem akartam vitatkozni. Beszéltem nekik emancipációról. Azt mondták: jó-jó, édeském, ne
