Irodalmi Szemle, 1990
1990/10 - Soóky László: Egy kő (vers)
„futott az ellenség futott árkon-bokron“ csordamámor ütlegek vérszopó szeánsz „katyusák fújták meg mögöttük a marsot“ génekbe oltott gyűlölet, tenyész-nacionalizmus „Bratislava népe felszabadult végre“ mélyhűtött ondóhegyek mi oszlásnak indult „s kacagtak a szemek tüzeltek az arcok.“ mert cselekmény és cselekvés mely folyamat mi fojtogat nincs letisztulás csak megváltás van egyszeri a kő lenyomatában zegzugos erek a teremtő ujjlenyomata ma meghatározó corpus delicti felizzó szisszenés villámsújtotta fa talán csók talán ölelkezés a halállal való találkozás mely ha fáj is a kéj maga fény ragyogás színtelen vagy sötét tilalomfa a tűzhányó rejtett ösvényén zegzugos visszavonulás hű kutyáink a telihold szócsövén múló idő ///megvan a ragyogás amit úgy kerestünk, boris vian és octavio paz egyaránt hazudott az egészen más világ egészen máshol van. a visszaszámlálás elkezdődött, stop. nem ér a nevem, stop. stop. Ill 3 reggel van bizonyítható ha harang kondul hitem a tiltott gyolcsból kibugyolálom meglepetést ha színlelek fater jó nyilas voltál és jó kommunista csak nem erre a világra való kupecnak születtél suszter maradjon a kaptafánál igaz akadt suszter ki náladnál többre vitte hülyéskedek túlontúl üres a ház nélküled mindig úgy megyek hogy ott vers
