Irodalmi Szemle, 1990

1990/9 - Grendel Lajos: Pár baj (elbeszélés)

Grendel Lajos- Vaktöltény van bennük.- Te a bolondját járatod velem?- Igen. Mert torkig vagyok mindennel. Öt évvel ezelőtt elváltam. Na és akkor mi van? Részt vettem a forradalomban. Na és akkor mi van? Történjék bármi, én már nem tudok megváltozni. És te sem... Szóval, kell néha egy kis kikapcsolódás.

Pathó lesújtva hallgatta, és rettenetesen szégyellte magát.- Na és a lányom? Mért hagyott minket ott? Mit mond?- Semmit. Azt hiszem, rájött, hogy unalmas, bezápult alakok vagytok. Te is. Ráadásul még tehetségtelen is vagy.- Ezt komolyan mondod?- A legkomolyabban.- A feleségem tehet mindenről. Kisszerű, elviselhetetlen és sznob.- Mindenkinek olyan felesége van, amilyet megérdemel - mondta Zombori.- Válj el tőle.- Már késő.- Miért? - kérdezte Zombori, és ezúttal őszintén csodálkozott rajta, eszébe sem jutott ugratni őt.- Mert öreg vagyok - mondta Pathó.

Otthon idősebb Aloysia már hálóingben volt, amikor ajtót nyitott neki. Nem fogadta őt kitörő örömmel, s bár meglepődött, hogy épségben találja, hangjából Pathó némi hitetlenkedést olvasott ki.- Lelőtted? - Ezt kérdezte.- Nem - mondta Pathó. - Zombori kivisz a műterembe. Ott fogok ma aludni.

Aloysia ezúttal megértően viselkedett.- De azért holnap ne felejts el napszemüveget venni - figyelmeztette, amikor útjára bocsátotta őt.