Irodalmi Szemle, 1990
1990/9 - Grendel Lajos: Pár baj (elbeszélés)
Pár baj Micsoda csapás! Fölemlegethette volna az ifjúkorukat, amikor Zombori rendesen megszólítani sem merte a nőket, úgy félt tőlük, amíg ő szinte nőfaló volt. Mekkorát fordult a világ! Zombori már a forradalom előtt is háremet tartott, s most minden pártban és mozgalomban volt legalább egy nője, aki az útját egyengette. Agyát elöntötte a vér, s a vértolulás cselekvésre sarkallta. Fölugrott, hogy letépje a lándzsát a falról, és beledöfje a főszerkesztőbe. A lándzsát azonban olyan faramuci módon rögzítették, hogy hiába rángatta, nem jött le a falról, inkább kettétört.- Mit csinálsz, te barom - siránkozott a barátja. - Hát nem látod, hogy csokoládéból van? Pathó magánkívül volt, és belerúgott a lándzsa földön heverő, letört nyelébe.- Ez ajándék - nyafogott tovább Zombori. - Egy német csokoládégyárostól kaptam, aki a szponzorunk lesz.- Mit bánom én? - ordította Pathó. - Inkább azt mondd meg, hogy mi lesz a grafikáimmal? Zombori most szomorú képet vágott. » \- Mi lenne? Silányak. * . • . Szóváltásukat hallva egy pillanatra bedugta az orrát az irodába Zombori mókusarcú titkárnője, aki éppen visszajött az ebédről, s törékeny termete ellenére harciasnak és elszántnak látszott. Zombori gorombán elküldte az írógéphez. Pathó elérkezettnek látta az időt arra, hogy föltegye barátjának a kardinális kérdést.- Megtörtént?- Micsoda?- Na mit gondolsz, mi? Zombori a fejéhez kapott.- Ja értem! Megtörtént - vallotta be töredelmesen.- Disznó. Hosszú és kínos csönd következett, amelyet Pathó kötelességtudó titkárnője tört meg azzal, hogy nikkeltálcán két csésze kávét hozott be. Mielőtt azonban távozott volna, úgy villantotta rá kiálló fogait Zomborira, hogy Pathó azonnal mindent megértett, azt is, hogy Aloysiát itt átverik, s hogy ez a társaság sokkal züllöttebb, mint a világ összes csövese és narkósa együttvéve. Dühösen fújta a forró, zaccos löttyöt, s érezte, hogy a vértolulás újabb hulláma kerülgeti.- Nincs benne méreg - hallotta valahonnan Zombori undok, károgó hangját.- Kihívlak párbajra!- Ejha! - mondta színlelt vidámsággal Zombori. Csöngött a telefon. Zombori olyan mozdulattal kapott a készülék felé, mintha egy legyet akarna agyoncsapni. Nem mondott sokat, ám azt mézesmázosan, a sok igent és nemet szinte belecsókolta a kagylóba. Pathó mérget vett volna rá, hogy Aloysiával cseveg. Ezt abból is gondolta, hogy barátja olykor sokatmondó- an odasandított rá, egyszer pedig mintha még kacsintott is volna.- Jól van, rózsabokrom, úgy lesz - mondta végül. Pathó megismételte, hogy kihívja párbajra. Zombori hümmögött egy keveset, aztán megkérdezte:- Na és mivel?
