Irodalmi Szemle, 1989
1989/3 - FÓRUM - Csáky Károly: Egy évtized eredményei és kudarcai
művész, Kóka Rozália mesemondó, a népművészet mestere ős Zachovay Ernő zeneszerző. Ezenkívül műsort adott a budapesti Egyetemi Színpad, a Radnóti Színpad és a Párkányi Művészeti Népiskola pedagógusgárdája. Ezek az előadások mindig színvonalasak, szívet melengetőek és lélekemelőek voltak. Ezenkívül a klub anyagi helyzetén is javítottak, hisz a vendégek csekély honorárium ellenében léptek színpadra. A bevételből így aztán más, tudományos jellegű előadás honorálását is fedezni lehetett. Sokszor vádolták a klubvezetést amiatt, hogy műsoros estjein magyarországi művészeket szerepeltet. Ide csupán az a megjegyzés kívánkozik, hogy a klubban fellépő legtöbb külföldi vendég a magyar népművészet mestere volt. Olyanok, akik megszállottjai, értői ős kitűnő művelői a népi kultúrának. Ezenkívül igazán csekély honorárium ellenében adtak egész estét betöltő műsort. E sorok írója már többször is javasolta különböző fórumokon, hogy a Csemadok KB az illetékes művészeti szervezettel adjon működési engedélyt a hazai magyar népművészeknek, népdalénekeseknek, népi hangszerszólistáknak, táncdalénekeseinknek, vers- és prózamondóinknak. Szabják meg azt a honoráriumkeretet, mely egy-egy fellépésért megilleti őket, és szerepeltessék a klubokban ezeket az embereket. Mert sok ilyen tehetség bukkan fel a mi országos rendezvényeinken is. Szűkebb pátriámból Vas Ottó, Trevalecz László versmondók, Szabó Anna prózamondó, Szliacky Mónika népdalénekes, Bodonyi András zenekarvezető és daltulajdonos nevét említeném. Ha mindazt, amit javasoltam, nem tesszük meg minél előbb, akkor öncélúakká válnak központi rendezvényeink is, klubjaink pedig a meghívható vendégek hiányában abbahagyják tevékenységüket. Néhány év leforgása alatt a Honti Közművelődési Klub 9 képzőművészeti tárlatot, ezenkívül 1-1 beszélgetést szervezett Nagy János szobrászművésszel és a városban élő Jasenský keramikus házaspárral. 1979-ben Szlovákiában elsőként mi rendeztük mt^ Nagy János kiváló szobrászművész, 1980-ban pedig Varga Lajos grafikusművész önálló tárlatát. Ezenkívül Nagy László, Gyökeres György és Borzi László fotóiból is rendeztünk önálló kiállításokat. Bemutattuk Jasenský Adrienn kerámiai alkotásait, elsőként teremtve számukra rangos bemutatkozási lehetőséget. Kiállításainkat összesen 8200 látogató tekintette meg. Talán mindez meggyőzően bizonyítja, hogy az esztétikai nevelés terén is komoly munkát vállaltunk magunkra. Hisz a kiállításokat bárki megtekinthette, s részt vehetett a tárlatok megnyitóin is. A kiállításokat igyekeztünk szakmailag is legjobban megrendezni. Valamennyi tárlathoz sokszorosított szórólapot készítettünk, 5 kiállításunknak nyomtatott katalógusa, egynek pedig nyomtatott meghívója is volt. Méltóképp előkészítettük a megnyitókat is. Nagy János szobrászművész tárlatnyitőján például Taliga István művészettörténész mutatta be a kiállító munkáit. A felejthetetlenül szép műsorban pedig fellépett Budai Ilona népdalénekes és Havas Judit előadóművész. Hogy munkánkkal jő szolgálatot tettünk a köznek, s az érdeklődők széles táborának igényeit is kielégítettük, a vendégkönyvbe írt sorok is bizonyítják. Az ipolysági amatőr festők tárlata kapcsán például Szkladányi Endréné, az alapiskola egyik osztályfőnöke így vallott élményeikről, benyomásaikról: „A kiállított anyag a tanulók tetszését megnyerte, a képzőművészeti alkotások iránti érdeklődését felkeltette. így a látogatás hasznos volt. Köszönjük a művészek és a rendezők fáradozását.” Természetesen tárlatainkat városunk szlovák nemzetiségű lakosai és a helybeli szlovák iskolák tanulói is megtekintették. Egy ilyen látogató bejegyzéséből idézzük az alábbiakat: „Takýchto akcií by malo byť viac — na masovejšom základe. Vďaka za usporiadanie výstavy.” (Ilyen rendezvényekből több kellene — tömegesebb részvétellel. Köszönet a kiállítás rendezéséért.) Lévén Ipolyság fontos határátkelőhely, kiállításainkat nem egy alkalommal olyanok is látták, akik csak rövid ideig tartózkodtak a városban vagy átutaztak errefelé. Erről tanúskodik ez a bejegyzés is: „Nagyon köszönöm, hogy Budapestre való visszautazásom előtt még megtekinthettem ezt a rendkívül érdekes és mély impressziókat adó szép kiállítást. Dr. Huszka Jenő, Budapest.”