Irodalmi Szemle, 1989
1989/9 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Búcsú Duka Zólyomi Norberttől
Napló B úcsú Duka Zólyomi Norberttól Az 1989. szeptember 21-én elhunyt Duka Zólyomi Norbert a csehszlovákiai magyar szellemi életnek hat évtizeden keresztül aktív résztvevője volt. 1908-ban Esztergomban született, de a család elköltözése következtében iskolavárosává, szellemi szülőhelyévé és végleges lakhelyévé Pozsony vált. A Komenský Egyetemen először a jogot végezte el, majd a bölcsészeti karon pár évig a magyar—olasz—francia szakot tanulta. Kivételesen nagy nyelvtudása volt: szlovákul, németül és olaszul anyanyelvi szinten, franciául és agolul szolid színvonalon beszélt, s idős korában az akkori orvostörténeti kutatásaihoz a latin nyelvbe is mélyen bedolgozta magát. Neve az értelmiségi ifjúsági mozgalmakban vált ismertté. Azokba már gimnazista éveiben bekapcsolódott, egyetemistaként pedig rendkívül aktív tevékenységet fejtett ki: egyik alapítója és vezetője volt a Magyar Munkaközösség nevű mozgalmi csoportnak, társszerkesztője a Magyar Diákszemlének, funkcionáriusa a MAKK-nak és egy ideig elnöke a magyar egyetemisták országos érdekvédelmi szövetségének (CSMASZ). Ezek a funkciók nem formális reprezentációt jelentettek számára, hanem komoly munkafeladatokat, a kisebbségi közösség iránti felelősségteljes szolgálatvállalásokat. Széles nyelvtudása már egyetemista korában lehetővé tette számára a külföldi szereplést, s így a genfi ifjúsági békekongresszuson hivatalos küldöttként vett részt. A publikálást is korán megkezdte, s első felfigyeltető írása 1929-ben a sarlósok lapjában, a Vetésben Magyar—szláv kultúr- kapcsolatok címmel jelent meg. Egyetemistaként főleg az értelmiségi ifjúsági mozgalmak kérdéseivel foglalkozott és az egyes csoportokról az első összefoglaló értékelést ő dolgozta ki. Ennek az írásnak (Magyar Ifjúsági mozgalmak Csehszlovákiában, Magyar írás, 1932/2) ma is nagy forrásértéke van. 1931-ben megpályázta a társadalmi összefogásból meghirdetett országos irodalmi pályázat egyik tételét, s díjat nyert kitűnő tanulmánya (A szlovenszkói magyar líra, Jövő, 1932/6—7) a sajtóban is megjelent. Az 1937-es pályázaton két tudományos pályatétel díját nyerte el. Jogi tanulmányai befejezése után közéleti tevékenysége még fokozódott. A 30-as évek derekán főtitkára lett a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak. A Szlovák Állam idején főleg az akkor nagyon aktív Toldy Körben tevékenykedett, az évkönyveibe tanulmányokat írt, s népszerű füzetsorozatának is egyik szerzője volt. 1935 után publikációs tevékenysége is meglepően nagy méreteket öltött; a helyi lapok: Híradó, Magyar Ojság, Esti Ojság, Oj Hírek, Magyar Hírlap mellett a Prágai Magyar Hírlap, Magyar írás, Oj Szellem hozták írásait, és tanulmányai jelentek meg a prágai Národnostní Obzorban, a magyarországi Magyar Szemlében, az erdélyi Magyar Kisebbségben és a francia Peuples Frontiéres- ben. Ekkori publikációinak egy része nagyhatású közírás volt, a másik részt pedig alapos tudományos elemzések, értekezések alkották. Tudományos tevékenysége főleg a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetének vizsgálatára koncentrálódott. Behatóan foglalkozott az asszimiláció problémáival, a szlovákiai magyar szórványok helyzetével, a tudományos élet nehézségeivel, és kitekintett az európai nemzetiségek helyzetére és történetére is. 1937—1938- ban két jelentős kisebbségtudományi tanulmánykötetünk jelent meg (Kisebbségi problémák, Léva, 1937; Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938, Budapest 1938), s ő mindkettőben szerepelt: az elsőben A szlovenszkói magyar iskola helyzete, a másikban Az asszimilálódás című tanulmánynyal. Tudományos tevékenysége utolsó szakaszát, betetőződését az orvostörténetben elért kitűnő eredményei jelentik. Ezt a munkát a Szlovák ""dományos Akadémia Történeti Intézetének nunkatársaként a 60-as évektől kezdve végezte, s közben a kandidátusi címet is megszerezte. A 18. század második felének kiváló pozsonyi orvostudósáról: Huszty Zakariás Teofilról
