Irodalmi Szemle, 1989

1989/9 - FÓRUM - Tóth Lajos: Felnőni a feladathoz

Tóth Lajos Felnőni a feladatokhoz Tizenkét évvel ezelőtt, amikor az első Nyári Művelődési Tábort megálmodtam és komáromi barátaimmal Őrsújfalun létre­hoztuk, és tíz éve, amikor szervezését, ve­zetését kiragadták a kezünkből, nem gon­doltam, hogy egy-két sikeres tábor kivéte­lével a nyűglődés több mint tíz évig is el­tarthat. Azt hittem, hogy a kulturális éle­tünkért felelősek néhány sikertelen tábo­rozás után rájönnek arra, hogy ezt a mun­kát alázat, szolgálat, felelősség és hozzá­értés nélkül végezni nem lehet. Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyó­ba, mondja a görög filozófus. Mi állóvíz­ben taposunk, évtizedek óta ugyanazt szajkóztatják velünk: utcatáblák, helység­nevek, trafik- és borcégér, filléres ügyek. Nemzetiségi kulturális politikánkra az in- fantilizmus nagyban rányomta bélyegét. Ha egy szervezet nem képes fejlődni, változni, elhal. És halott akkor is, ha névlegesen fenntartják. Pironkodva állok Itt — idestova ötven­évesen — nagy reményekkel jártak el a tá­borokba, és a nemzetiségi létünkben való kö­zös gondolkodás helyett az unalom, az ér­dektelenség, az ígéretek be nem váltása okozott reményeikben csalódást. Pironko­dom a kezdeti ígéretek be nem tartása mi­att. Ogy látszik, a klubmozgalom tespedé- se, mozgalmi jellegének elvesztése rányom­ja bélyegét a táborozásokra is. Klubmoz­galmunknak éltetőleg kellene hatnia kultu­rális szervezeteinkre és intézményeinkre, ehelyett maga is alig létezik. Nem fejlődött ki semmi új, semmi meg­kapó, s ez a működési forma nemhogy vonzaná a művelődésünk színvonalát emelő személyeket, de kimondottan taszít­ja azokat magától. Nemhogy mozgalomról, klubokról is alig beszélhetünk. Elhangzott 1989. augusztus 6-án Örsújfalun, a csehszlovákiai magyar diákklubok és a komáromi Klapka Művelődési Klub VIII. Nyári Honismereti Táborának műsorában. Nem tudok meghatódottság nélkül be­szélni erről. Tíz év! Istenem, de sok szép dolgot lehetett volna ennyi idő alatt ten­ni! És most kezdhetünk mindent élőiről? A táborozásokat megelőző időkre, a hatva­nas évek Nyári Ifjúsági Találkozóira is nagy szeretettel gondolok vissza. Azok a táborozások az embereknek az életre útra- valót tudtak adni. Az a lelkesedés, azok az országos méretű viták évekre beprogra­mozták, elirányították az embert. Jelen volt nemzetiségi életünk színe-java. A klubmozgalom új fejezetet nyitott, és még ma is nyithatna népművelésünkben. Szükség van a vezetés önvizsgálatára is! A vezetés alkalmassága rányomja bélyegét az egész tevékenységre. Az állandó öniga­zolás bénítólag hat. Idegesítő, hogy vala­kivel valamit mindig meg kell értetni ah­hoz, hogy a legkisebb lépést is megtehes- sük. Ne csak a múltat magyarázzuk, nézzünk a jövőbe is! Az állandó önismereti, öniga­zolási estek helyett klubjaink és táboraink legyenek vitafórumok. Kisebbségi létünk­nek már jelentős eredményei vannak. Fog­lalkozhatunk körzetesített iskoláink újra­alapításával, falvaink kulturális életének újraszervezésével. Születtek a kisebbségi létünket alapjaiban megreformálni kívánó dokumentumok, amelyek sürgetik a társa­dalom és az állam demokratikus viszonyai­nak, a jogállamiságnak a kialakítását, eb­ben a kisebbség helyzetének a megjavítá­sát, elsősorban alkotmányjogi szempontból. A párbeszéd, a közösen kialakított állás­pont, a konszenzus érdekében ezeket a do­kumentumokat a klubokban és a nyári tá­borozásokon kellene megvitatni. Ideje mérlegelni, hogy milyen további lépéseket kellene tenni helyzetünk meg­javítása érdekében. Ideje felmérni kultú­ránk és közművelődésünk valós állapotát általában és az egyes vidékeken. Ez a fó­rum, a tábor alkalmas erre, pontosabban ezért jött létre. Vitassuk meg közéletünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom