Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - FIGYELŐ - Dobos László: Az egyetemes magyarságtudatért (VI. Anyanyelvi Konferencia, Kecskemét )
vagyunk egymáshoz, alapjában mégis távol. A csehszlovákiai magyar kultúra és irodalom magyarországi közvetítéssel juthat hozzá például a jugoszláviai magyar, az erdélyi magyar, a kárpátaljai magyar irodalom műveihez — a nyugati magyar irodalom termékeihez még úgy sem. Legfeljebb ismeretség útján, dugva, rejtve azt is. Európai rangú művek születnek, s csak évek múltán jutnak el hozzánk. Számos közösség létezik, működik a világ különböző tájain, erről is csak felszínes vagy alkalmi tudomásunk van. Számos regisztrálásra érdemes rendezvény zajlik, ezekből is legföljebb ha elkapunk valami hírfoszlányt. Tudom, akár a nyugati szőrványmagyarság, akár a nemzeti kisebbségek szellemi termése közvetve vagy közvetlenül Magyarország felé gravitál. Sok olyan mű van, amely Magyarországon kap visszajelzést, megméretést, s innen indul nagy kanyarodásokkal világgá. Ahová nyúlok, az összmagyarság hírszolgálatára csak azt tudom mondani: információs nyomor. Márpedig a mai magyarságtudat hogyan élhet egymás — leginkább elemi szintű — ismerete nélkül? Ajánlom, gondolkodjunk azon, hogyan lehetne létrehozni a Magyarok Világszövetsége információs hírszolgálatát. Számos könyvkiadó alakult Magyarországon, hasznosak s haszonra lesők is. Ajánlom, gondolkodjunk el azon, nem lenne-e értelme a Világszövetség patronálásával vagy tulajdonában létrehozni az egyetemes magyar irodalom könyvközpontját, könyvszolgálatát, könyvkereskedését? A Magyarok Világszövetsége kiadja a Magyar Híreket. Tisztelet a szerkesztőknek, de a Világszövetség feladatainak méretéhez képest — ha újabban igazítottak is a fazonján — ma én ezt kevésnek tartotm. Én egy világlapot képzelnék el, olyan lapot, amelynek információértéke lenne az egyetemes magyar kultúra minden területéről és minden táján. Érdemes lenne eltűnődni azon, hogy miután a nemzeti kisebbségek szervezetei is belerázódnak lassan a Világszövetségbe, milyen legyen a kapcsolattartás? Milyen legyen ezen esetekben a Világszövetség megnyilvánulása? S egyáltalán, hogyan lehetne valóban Világszövetséggé tenni a Magyarok Világszövetségét? Minden szervezetnek, intézménynek, közösségnek megvan a maga ritmusa. így a Magyarok Világszövetségének — úgyszintén az Anyanyelvi Konferenciának —, s ezt én úgy mondom: konferenciaritmusa. Ügy érzem, mind a két szervezet belső mozgásán változtatni, alakítani kell. Czigány Lóránt írja a Magyar Hírek utolsó előtti számában: nem kellenek az ilyen monstre találkozók. Először vagyok itt, azt tapasztalom: kellenek! Kell az ilyen együttlét, a kibeszélés, az egymásba épülő előadások, a vallomások, visszajelzések, jelzések. De a köztes időben állandóvá kell tenni a mozgást. Próbáljuk a mai közélet feszültségére kötni a Magyarok Világszövetsége s az Anyanyelvi Konferencia tevékenységét egyarántl S kezdjük el rajzolni, berajzolni, újrarajzolni létünk tájait — teljességértékű munkatérképét. Hiszen képesek vagyunk rá!
