Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - FIGYELŐ - Dobos László: Az egyetemes magyarságtudatért (VI. Anyanyelvi Konferencia, Kecskemét )
Dobos László Az egyetemes magyarságtudatért A Magyar Nyelv Hetének idei megnyitójára meghívást kaptak a szomszédos országok* ban élő magyar nemzeti kisebbségek Irodalmának képviselői. Jugoszláviából, Kárpátaljáról s Csehszlovákiából el Is jöttünk, s az egri Gárdonyi Géza Színház közönsége előtt vallomást tehettünk anyanyelvűnk helyzetéről. Nemes gesztus volt ez a meghívás, de azon túl több Is; az összetartozás gondolatának kinyilvánítása, az anyanyelv közös gondjainak első olvasópróbája. Erdélyből senki sem jöhetett. A Magyarok Világszövetsége júliusi közgyűlésén ugyancsak helyet kaptak a határon kívüli nemzeti kisebbségek képviselői Is. Ez a közgyűlés a szövetség történetében először nyilvánított érdembeli figyelmet a határon kívül élő legnagyobb magyar közösségek iránt. Eljöttünk Kárpátaljáról, Horvátországból s Csehszlovákiából; az Erdélyből meghívottak helyei most is üresek maradtak. Részt vettünk a Világszövetség új alapszabályának kimunkálásában, vállaltunk tisztségeket, s ezzel együtt felelősséget s arányos részt a jövő közös tennivalóiból. A nemzetiségiek bevonulását a Magyarok Világszövetségébe kételyekkel, kritikával kommentálták: gesztusként, alibiként, utólagos önigazolásként, a szövetség vezetősége túlélési szándékaként. A magam értelmezésében a nemzetiségiek jelenlétének lehet szimbólum- és jelzésértéke, de ennél fontosabb valóságos jelentése: a Magyarok Világszövetsége orientációjának megváltoztatásáról, az orientáció teljessé tételéről van szó. Szemléletváltásról. Olyan szemlélet érvényesítéséről, amely szüntetni, érvényteleníteni kívánja a sokféle szakadozottság, az elszigeteltség, az ismeretlenség állapotát, olyan szemléletről, amely egyesítő, egyeztető, gondokat hasonlító — az egyetemes magyarságban gondolkodás szemlélete. Az Anyanyelvi Konferencia előkészítő munkálataiban s programjában is e szándék kísérhető nyomon: az összmagyarságban gondolkodás. A mai magyarságtudat szövődik: különböző helyzetekből, önkéntes erkölcsi vállalásokból, sorsok fonadékából, sokféle erőből; sokféle irányból jövünk, sokféle élménnyel és elgondolással. Történelme során a magyarság még sohasem volt annyira az atomlzáltság, a szétszórtság állapotában, mint manapság: Közép-Európa, Magyarország, a szomszédos államok magyar nemzeti kisebbségei, s nem is csak a Nyugat, hanem a világ szórványmagyarsága. Ez a helyzet kényszeríti az integrálódás, s az egyetemesség szemléletét. A mai magyarságtudat forrásvidékei a közeli és távoli világtájak. A mai magyarságtudat: világtapasztalat, s ez egyszerre élmény, erő és tudat. A magyarság mai világlétében éltető és pusztító tapasztalatok vannak jelen, nagy energiák, nagy képességek. Most bizonyíthatjuk éltető képességünket: az egyeztetés, a hasonlítás, az egyesítés, az építő értékek integrálásának képességét. Ogy érzem, a mai magyarság- tudat próbája az integrálódás képessége. Az összmagyarságban gondolkodás csábító tűz, csábítás romantikus nagyzási mániára, fájdalmas nosztalgiára, a valamikori nagyság s a mostani kicsinység megsiratására, történelmi igazságtalanságaink újraszántására, a sebek megszámlálására, a magyar történelmi siratófal megépítésére ... Jelenünk nyerne vele, ha lesz és lenne erőnk tanulságokra, a felpanaszolt Idő tanulságaira. Ogy érzem, hogy az egyetemes magyarság létének mai térképe csak szigorú konzekvenciák levonásával rajzolható meg. Elhangzott a VI. Anyanyelvi Konferencián Kecskeméten, 1989. augusztus 8-án. Figyelő
